Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal.
2 [Néhány] esztendő múlva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.
3 Mert ezt mondá Akháb, az Izrael királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljössz-e velem Rámóth Gileádba? Felele neki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban.
4 Azután monda Jósafát az Izrael királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után.
5 És összegyűjté az Izrael királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nekik: Elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.
6 És monda Jósafát: Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?
7 És monda az Izrael királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!
8 Szólíta azért az Izrael királya egyet [az ő] szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.
9 És az Izrael királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, ki-ki az ő királyi székében, [királyi] ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala ő előttük.
10 Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a szíriabelieket, mígnem megemészted őket!
11 A többi próféták is mind ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.
12 A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla neki, mondván: Íme a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.
13 Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az én Istenem nekem mondánd!
14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király neki: Mikeás! elmenjünk-e Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.
15 És monda a király neki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nekem az Úr nevében?
16 Akkor monda: Látám az egész Izraelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek uruk. Térjen meg ki-ki az ő házához békességben.
17 És monda az Izrael királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-e, hogy nem fog nekem jót jövendölni, hanem rosszat?
18 Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az ő királyi székében, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől mellette állani.
19 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izrael királyát, hogy felmenjen és elvesszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.
20 Akkor eljöve egy lélek, aki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda neki: Mimódon?
21 És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.
22 Íme azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
23 Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arcul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak neked szólana?
24 Felele Mikeás: Íme meglátod magad azon a napon, amikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél.
25 Akkor monda az Izrael királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.
26 És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöcbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.
27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!
28 És felvonult az Izrael királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.
29 És monda az Izrael királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izrael királya az ő ruháját, és menének viadalra.
30 Szíria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izrael királya ellen.
31 És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izrael királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle;
32 Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izrael királya, ott hagyták.
33 Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izrael királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki engem a táborból, mert megsebesültem.
34 És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izrael királya az ő szekerében állott a szíriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Előhozá az ételáldozatot is, és vőn abból egy teli marokkal, és elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égőáldozaton kívül. 3Móz 9:1 – 9:24 Áron első
A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, amit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta
Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.