Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Annak utána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a fáraónak: Ezt mondá az Úr, Izraelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a pusztában.
2 A fáraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izraelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izraelt.
3 Ők pedig mondának: A héberek Istene megjelent nekünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
4 Egyiptom királya pedig monda nekik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az ő munkáitól? menjetek dolgotokra.
5 Ezt is mondja vala a fáraó: Íme a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velük az ő munkáikat.
6 Parancsolá azért a fáraó azon a napon a nép sarcoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:
7 Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennek előtte; hadd menjenek el ők maguk és szedjenek maguknak polyvát.
8 De a tégla számát, mennyit ennek előtte csináltak, vessétek ki rájuk; azt le ne szállítsátok, mert restek ők és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.
9 Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
10 Kimenének azért a nép sarcoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a fáraó: Nem adok nektek polyvát.
11 Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, ahol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
12 És elszélede a nép egész Egyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.
13 A sarcoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, amikor polyva volt.
14 És verettetének az Izrael fiai közül való felvigyázók, akiket a fáraó sarcoltatói rendeltek vala föléjük, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennek előtte?
15 És elmenének az Izrael fiai közül való felvigyázók és kiáltának a fáraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
16 Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nekünk: Csináljatok téglát! És íme a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
17 Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!
18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak nektek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
19 Akkor látják vala Izrael fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.
20 És mikor kijövének a fáraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.
21 S mondának nekik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a fáraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
23 Mert attól fogva, hogy bemenék a fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 3Ján 1:1 – 1:15 Gájusnak. Az atyafiak iránt való vendégszeretetnek dicsérete és
Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. 1Ján 5:1 – 5:21