Péld 1:1 – 1:33

A bölcsesség barátságos hívása

  1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei,
  2 Bölcsesség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
  3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
  4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
  5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
  6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
  7 Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják.
  8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
  9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra.
  10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket.
  11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
  12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint akik mélységbe szállottak;
  13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
  14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
  15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
  16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
  17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
  18 Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük árán is leselkednek;
  19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Az engedetlenek büntetése

  20 A bölcsesség kinn szerül-szerte kiált; az utcákon zengedezteti az ő szavát.
  21 Lármás utcafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédeit.
  22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
  23 Térjetek az én dorgálásomhoz; íme közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédeimet nektek.
  24 Mivelhogy hívtalak [titeket], és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
  25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
  26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek.
  27 Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
  28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
  29 Azért hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották.
  30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
  31 Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
  32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
  33 Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.