Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izraelt, azokat akik nem ismerték a Kanaánért való harcokat,
2 Csak azért, hogy az Izrael fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, akik azelőtt ezt nem tudták:
3 A filiszteusok öt fejedelemsége, a kananeusok mindnyájan, és a sidoniusok, meg a khivveusok, akik a Libanon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig.
4 Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általuk az Úr Izraelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által?
5 Így az Izrael fiai a kananeusok, khitteusok, emoreusok, perizeusok, khivveusok és jebuzeusok között laktak,
6 És azok leányait vették maguknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
7 És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenükről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.
8 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izrael ellen, és adá őket Kusán-Risathaimnak, Mezopotámia királyának kezébe, és nyolc évig szolgáltak az Izrael fiai Kusán-Risathaimnak.
9 Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét.
10 És az Úrnak lelke vala ő rajta, és bíráskodott Izraelben, és amint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mezopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.
11 És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.
12 De az Izrael fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izrael ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt.
13 Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izraelt, és elfoglalták a pálmák városát.
14 És szolgálák az Izrael fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolc esztendeig.
15 Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, aki suta volt. És mikor az Izrael fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának,
16 Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezé.
17 És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.
18 És lőn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, akik az ajándékot vitték vala.
19 Ő maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévő kőbányáktól és monda: Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és kimenének előle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.
20 És Ehud akkor ment be hozzá, mikor éppen az ő hűsölő felházában ült magányosan, és monda Ehud neki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És fölkele [az] a királyi székből.
21 Akkor kinyújtá Ehud az ő bal kezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.
22 És beméne még a markolata is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán.
23 Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtajait, és bezárta.
24 Amint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy íme a felház ajtajai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hűsölő kamarájában.
25 De mikor váltig várakoztak és íme nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és íme az ő uruk ott feküdt a földön halva.
26 Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kőbányák mellett, Szeiráhba futott.
27 És amikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének ő vele az Izrael fiai a hegyről, és ő előttük.
28 És monda nekik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak ő utána, és elfoglalák a Jordán réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek], és nem engedtek azokon senkit általkelni.
29 És leöltek a moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.
30 Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izrael keze alatt. És megnyugovék a föld nyolcvan esztendeig.
31 Ő utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], aki hatszáz filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ő is Izraelt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.
Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: 3Móz 6:1
Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap az ő tévedéséért,