Bír 21:1 – 21:25

Hogy állították fel ismét Benjámin törzsét

  1 És az Izrael fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.
  2 És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten előtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.
  3 És mondának: Oh Uram! Izraelnek Istene! Miért történt ez Izraelben, hogy ma Izraelből egy nemzetség hiányzik?
  4 És lőn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen égőáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.
  5 És mondának az Izrael fiai: Kicsoda az, aki nem jött fel a gyülekezetbe az Izraelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt [egyszer] afelől, aki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon [az]!
  6 És megszánák az Izrael fiai Benjámint, az ő atyjukfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izraelből.
  7 Mit cselekedjünk azokkal, akik megmaradtak, hogy feleséget [kaphassanak]? Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nekik feleségül a mi leányainkat.
  8 És mondának: Van-e valaki az Izrael nemzetségei közül, aki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.
  9 Mert megszámlálá magát a nép, és íme nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közül.
  10 Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harcban edzett férfiút, és megparancsolták nekik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-Gileád lakóit fegyvernek élével, még az asszonyokat és a gyermekeket is.
  11 És ezt [kell] cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, aki már férfiúval hált, öljetek meg.
  12 Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, akik [még] nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték őket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.
  13 És elküldött az egész gyülekezet, és üzent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nekik.
  14 Így tért vissza abban az időben Benjámin, és nekik adták azokat feleségül, akiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így sem lőn elég nekik.
  15 És bánkódék a nép Benjámin miatt, hogy az Úr [ilyen] rést csinált az Izrael törzsein.
  16 Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget [kapjanak], mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?
  17 És mondának: A benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, akik megmaradtak, mert nem szabad Izraelben [egy] nemzetségnek sem eltöröltetni.
  18 De mi nem adhatunk nekik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek az Izrael fiai, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!
  19 És mondának: Íme az Úrnak esztendőnként [való] ünnepnapja lesz most Silóban, amely északra fekszik Bétheltől, napkelet felé az országút mellett, amely Bétheltől Sikem felé visz, és délre Lebonától.
  20 [Ezt] parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.
  21 És ha látjátok, hogy jőnek Siló leányai a körtáncban táncolni, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és vegyetek magatoknak ki-ki feleséget a Siló leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.
  22 Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jőnek perlődni, akkor azt mondjuk nekik: Könyörüljetek rajtuk mi értünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nekik, most [nem] vagytok vétkesek.
  23 És ekképpen cselekedtek a Benjámin fiai, és vőnek feleségeket az ő számuk szerint a táncolók közül, akiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.
  24 Az Izrael fiai pedig eltávoztak onnét abban az időben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét ki-ki a maga örökségébe.
  25 Ebben az időben nem volt király Izraelben; azért mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt.