Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És az Izrael fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.
2 És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten előtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.
3 És mondának: Oh Uram! Izraelnek Istene! Miért történt ez Izraelben, hogy ma Izraelből egy nemzetség hiányzik?
4 És lőn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen égőáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.
5 És mondának az Izrael fiai: Kicsoda az, aki nem jött fel a gyülekezetbe az Izraelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt [egyszer] afelől, aki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon [az]!
6 És megszánák az Izrael fiai Benjámint, az ő atyjukfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izraelből.
7 Mit cselekedjünk azokkal, akik megmaradtak, hogy feleséget [kaphassanak]? Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nekik feleségül a mi leányainkat.
8 És mondának: Van-e valaki az Izrael nemzetségei közül, aki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.
9 Mert megszámlálá magát a nép, és íme nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közül.
10 Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harcban edzett férfiút, és megparancsolták nekik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-Gileád lakóit fegyvernek élével, még az asszonyokat és a gyermekeket is.
11 És ezt [kell] cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, aki már férfiúval hált, öljetek meg.
12 Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, akik [még] nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték őket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.
13 És elküldött az egész gyülekezet, és üzent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nekik.
14 Így tért vissza abban az időben Benjámin, és nekik adták azokat feleségül, akiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így sem lőn elég nekik.
15 És bánkódék a nép Benjámin miatt, hogy az Úr [ilyen] rést csinált az Izrael törzsein.
16 Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget [kapjanak], mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?
17 És mondának: A benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, akik megmaradtak, mert nem szabad Izraelben [egy] nemzetségnek sem eltöröltetni.
18 De mi nem adhatunk nekik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek az Izrael fiai, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!
19 És mondának: Íme az Úrnak esztendőnként [való] ünnepnapja lesz most Silóban, amely északra fekszik Bétheltől, napkelet felé az országút mellett, amely Bétheltől Sikem felé visz, és délre Lebonától.
20 [Ezt] parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.
21 És ha látjátok, hogy jőnek Siló leányai a körtáncban táncolni, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és vegyetek magatoknak ki-ki feleséget a Siló leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.
22 Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jőnek perlődni, akkor azt mondjuk nekik: Könyörüljetek rajtuk mi értünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nekik, most [nem] vagytok vétkesek.
23 És ekképpen cselekedtek a Benjámin fiai, és vőnek feleségeket az ő számuk szerint a táncolók közül, akiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.
24 Az Izrael fiai pedig eltávoztak onnét abban az időben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét ki-ki a maga örökségébe.
25 Ebben az időben nem volt király Izraelben; azért mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.
Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: 3Móz 6:1
Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap az ő tévedéséért,