Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől.
2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék.
3 És hozzámenvén a kísértő, monda neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.
5 Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6 És monda neki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7 Monda neki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
8 Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá neki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9 És monda neki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem.
10 Ekkor monda neki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.
11 Ekkor elhagyá őt az ördög. És íme angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala neki.
12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
13 És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Nafthali határain;
14 Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
16 A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
19 És monda nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.
20 Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt.
21 És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
22 Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.
23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.
24 És elterjede az ő híre egész Szíriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínylődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket.
25 És nagy sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és