Zsid 10:1 – 10:39

Krisztus bűnért való áldozatának ereje

  1 Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
  2 Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
  3 De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
  4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
  5 Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
  6 Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
  7 Akkor mondám: Íme itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
  8 Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek,
  9 Ekkor ezt mondotta: Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
  10 Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
  11 És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
  12 Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára,
  13 Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
  14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
  15 Bizonyságot tesz pedig erről mi nekünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
  16 Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat,
  17 [Azután így szól]: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
  18 Ahol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

Az új szövetség dicsőséges volta a hitben és vallásban való állhatatosságra int

  19 Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
  20 Azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő [út] gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
  21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
  22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,
  23 És testük meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett,
  24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
  25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
  26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
  27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.
  28 Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal;
  29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
  30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
  31 Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
  32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
  33 Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak.
  34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
  35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
  36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
  37 Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.
  38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
  39 De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.