Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És külde Ezékiás az egész Izraelhez és Júdához, sőt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izrael Istenének.
2 És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.
3 Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magukat kellő számban, s a nép sem gyűlt vala össze Jeruzsálemben.
4 És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek.
5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izraelben Beersebától fogva Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az Úrnak, Izrael Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, amint megíratott.
6 Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izraelhez és Júdához, és a király parancsolatából ezt mondják vala: Izrael fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istenéhez s ő is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az asszíriabeli királyok kezétől.
7 És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, akik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította őket, amint ti magatok látjátok.
8 Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az ő szent helyébe, amelyet megszentelt örökké, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja.
9 Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál akik őket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istenetek, és nem fordítja el orcáját tőletek, ha ő hozzá megtéréndetek.
10 Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala őket;
11 Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse és a Zebulon nemzetségéből megalázák magukat, és eljövének Jeruzsálembe.
12 Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjük egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.
13 Sok nép gyűle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.
14 És felkelének, és elronták az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben valának, és a füstölő oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakjába hányták.
15 És megölék a páskha[bárányt] a második hónap tizennegyedik napján; s a papok és léviták megszégyenlék és megszentelék magukat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába;
16 És ki-ki álla az ő helyére az ő szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a léviták kezéből.
17 Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, akik magukat meg nem szentelték vala, ezért a léviták a páskha[bárány] megölésével foglalkozának azokért, akik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;
18 Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manasse, Izsakhár és Zebulon [nemzetségéből], nem szentelték meg magukat, mindazáltal megevék a páskha[bárányt], nem úgy, amint megíratott; de könyörge Ezékiás értük, mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;
19 Mindenkit, aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az ő atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.
20 És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.
21 Megtartották tehát az Izrael fiai, akik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dicsérik vala az Urat minden nap a léviták és a papok, az Úr erejét éneklő szerszámokkal.
22 És kegyesen beszéle Ezékiás minden lévitával, akik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dicsérvén az Urat, atyáik Istenét.
23 Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vigasságban;
24 Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adtak a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magukat a papok elegen.
25 Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a léviták és azoknak egész gyülekezete, akik Izraelből oda mentek vala; mind az idegenek, akik az Izrael földjéről jöttek vala, mind a Júdában lakozók.
26 És volt nagy vigasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izrael királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehhez hasonló [ünnep] Jeruzsálemben.
27 Ezek után felállának a papok [és] a léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az ő szavuk, és felhata az ő könyörgésük mennybe az [Isten] szentséges lakhelyébe.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és