2Krón 30:1 – 30:27

A húsvét meghirdetése és ünneplése

  1 És külde Ezékiás az egész Izraelhez és Júdához, sőt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izrael Istenének.
  2 És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.
  3 Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magukat kellő számban, s a nép sem gyűlt vala össze Jeruzsálemben.
  4 És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek.
  5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izraelben Beersebától fogva Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az Úrnak, Izrael Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, amint megíratott.
  6 Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izraelhez és Júdához, és a király parancsolatából ezt mondják vala: Izrael fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istenéhez s ő is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az asszíriabeli királyok kezétől.
  7 És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, akik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította őket, amint ti magatok látjátok.
  8 Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az ő szent helyébe, amelyet megszentelt örökké, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja.
  9 Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál akik őket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istenetek, és nem fordítja el orcáját tőletek, ha ő hozzá megtéréndetek.
  10 Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala őket;
  11 Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse és a Zebulon nemzetségéből megalázák magukat, és eljövének Jeruzsálembe.
  12 Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjük egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.
  13 Sok nép gyűle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.
  14 És felkelének, és elronták az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben valának, és a füstölő oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakjába hányták.
  15 És megölék a páskha[bárányt] a második hónap tizennegyedik napján; s a papok és léviták megszégyenlék és megszentelék magukat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába;
  16 És ki-ki álla az ő helyére az ő szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a léviták kezéből.
  17 Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, akik magukat meg nem szentelték vala, ezért a léviták a páskha[bárány] megölésével foglalkozának azokért, akik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;
  18 Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manasse, Izsakhár és Zebulon [nemzetségéből], nem szentelték meg magukat, mindazáltal megevék a páskha[bárányt], nem úgy, amint megíratott; de könyörge Ezékiás értük, mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;
  19 Mindenkit, aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az ő atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.
  20 És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.
  21 Megtartották tehát az Izrael fiai, akik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dicsérik vala az Urat minden nap a léviták és a papok, az Úr erejét éneklő szerszámokkal.
  22 És kegyesen beszéle Ezékiás minden lévitával, akik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dicsérvén az Urat, atyáik Istenét.
  23 Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vigasságban;
  24 Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adtak a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magukat a papok elegen.
  25 Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a léviták és azoknak egész gyülekezete, akik Izraelből oda mentek vala; mind az idegenek, akik az Izrael földjéről jöttek vala, mind a Júdában lakozók.
  26 És volt nagy vigasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izrael királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehhez hasonló [ünnep] Jeruzsálemben.
  27 Ezek után felállának a papok [és] a léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az ő szavuk, és felhata az ő könyörgésük mennybe az [Isten] szentséges lakhelyébe.