És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilenc esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálemből való.
2 És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből.
3 Lőn pedig azután, hogy országában megerősödék, megölé az ő szolgáit, akik a királyt, az ő atyját megölték vala.
4 De azoknak fiait nem öleté meg, hanem aszerint cselekedék, amint a törvényben, a Mózes könyvében megíratott, amelyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem ki-ki az ő saját bűnéért ölettessék meg.
5 Összegyűjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülük a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá őket a húsz esztendősöktől fogva és akik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és pajzsosokat, háromszázezeret.
6 Annak felette az izraeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz talentum ezüstön.
7 Eljöve pedig az Isten embere ő hozzá, mondván: Oh király! ne menjen el te veled Izrael serege, mert az Úr nem lesz Izraellel, Efraim minden fiaival.
8 Ha nem [hiszed], ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.
9 Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentum ezüsttel, amelyet Izrael seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr neked annál sokkal többet adhat.
10 Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, amely Efraimból jött vala ő hozzá, hogy mennének helyükre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.
11 Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir fiai közül tízezret.
12 És Júda fiai tízezret élve fogtak el, akiket egy magas kőszikla tetejére vivének, és letaszították őket a magas kőszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.
13 Annak a seregnek fiai pedig, akiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek ő vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezret azok közül, nagy zsákmányt vivének el.
14 Lőn azután, hogy Amásia megtére az edomiták megveréséből, a Seir fiainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, akik előtt magát meghajtja vala, és nekik jó illatot gerjeszte.
15 Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, aki monda neki: Miért imádod annak a népnek isteneit, akik nem szabadíthatták meg az ő népüket a te kezedből?
16 Lőn pedig, mikor ekképpen szólott volna neki, monda neki a [király]: Vajon te tanácsosa vagy-e a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz. Megszűnék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.
17 Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde Joáshoz, a Joákház fiához, aki Jéhunak fia vala, az Izrael királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással!
18 Akkor Joás, az Izrael királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való cédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, amely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.
19 Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elvesszen [általam].
20 De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy [az ellenség] kezébe adja őket, mivel az edomiták isteneit keresték.
21 Felindula azért Joás, az Izrael királya, és szembeszállának egymással ő és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, amely Júdában van.
22 És Júda megveretteték Izrael által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.
23 Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, aki Joákház fia volt, Joás, az Izrael királya elfogá Béth-Semesben, és vivé őt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kőfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.
24 És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, amelyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.
25 Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izrael királya, még tizenöt esztendeig éle.
26 Amásiának pedig többi dolgai, az elsők és utolsók, avagy nincsenek-e megírva a Júda és az Izrael királyainak könyvében?
27 Azon időtől fogva pedig, hogy Amásia az Úrtól elszakada, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott őt.
28 És elhozák onnét lovakon, és eltemeték őt az ő atyáival, Júdának városában.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára