1Móz 50:1 – 50:26

Jákób temetése Hebronban

  1 József pedig az ő atyja orcájára borult és siránkozék felette és csókolgatá őt.
  2 És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izraelt.
  3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az egyiptombeliek hetven napig.
  4 És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a fáraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a fáraónak, mondván:
  5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Íme én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
  6 És monda a fáraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged.
  7 Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a fáraó szolgái, az ő házának vénei és Egyiptom földének minden vénei.
  8 Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
  9 Felmenének annak felette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
  10 Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
  11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az egyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van.
  12 Akképpen cselekedének azért [Jákóbbal] az ő fiai, amiképpen megparancsolta vala nekik.
  13 Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
  14 És visszatére József Egyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.
  15 Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjuk meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nekünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk.
  16 Üzenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nekünk az ő holta előtt, mondván:
  17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák neki.
  18 Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborulának előtte és mondának: Íme mi a te szolgáid [vagyunk].
  19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-e] én?
  20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
  21 Most annak okáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvigasztalá őket és szívükre beszéle.
  22 József pedig Egyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.
  23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.
  24 És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
  25 És megesketé József Izrael fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
  26 És meghala József száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Egyiptomban.