Ézs 42:1 – 42:25

Isten Szolgája (a Messiás) szelídségében a pogányok világossága és az elvakult nép vezetője

  1 Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
  2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.
  3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
  4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
  5 Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ad a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
  6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
  7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
  8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
  9 A régiek íme beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
  10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
  11 Emeljék fel [szavukat] a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
  12 Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
  13 Az Úr, mint egy hős kijő, [és] mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
  14 Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: [most] mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
  15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden füvüket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
  16 A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom.
  17 Meghátrálnak [és] mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
  18 Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
  19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
  20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
  21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé.
  22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománnyá lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza!
  23 Ki veszi ezt közületek fülébe? aki figyelne és hallgatna ezután!
  24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izraelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-e, aki ellen vétkezénk, és nem akartak járni utain és nem hallgattak az Ő törvényére?
  25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!