Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Vége lesz-e már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Erősíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajkaim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat].
6 Ha szólnék is, nem kevesebbedne a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázatosan arcul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, céltáblává tűzött ki magának.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kímél; epémet a földre kiontja.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt];
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Még most is íme az égben van az én bizonyságom, és az én tanúim a magasságban!
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dávid üldöztetése, Isten vezetése és időbeni szabadítás Saul csapdái között. Az 1Sámuel 23 bemutatja, hogy Dávid nem a félelem, hanem az Úr vezetése szerint cselekszik:
Dávid az Adullám barlangjában és Saul kegyetlensége Nób ellen. Az 1 Sámuel 22. fejezetben Dávid az Adullám barlangjába menekül, ahol köré gyűlnek a nyomorult, eladósodott
Dávid menekülése, a szent kenyér és Góliát kardja. Az 1 Sámuel 21. fejezetben Dávid menekülése tovább folytatódik, és szükséghelyzetben Ahimélek paphoz megy Nóbba, ahol kenyeret