Ezékiel 20:1 – 20:49

Izráel engedetlensége a múltban és a jelenben

  1 És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izrael vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének előttem.
  2 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  3 Embernek fia! beszélj Izrael véneivel, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-e? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.
  4 Ítélni akarod őket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtukra atyáik utálatosságait!
  5 És mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izraelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velük Egyiptom földjén, és kezemet fölemelém nekik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
  6 Azon a napon felemeltem kezemet nekik, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről a földre, amelyet kinéztem vala nekik, amely tejjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
  7 És mondék nekik: Ki-ki az ő szemei utálatosságait elvesse, és Egyiptom bálványaival meg ne fertőztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
  8 De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az ő szeme utálatosságait el nem veté és Egyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájuk, teljessé teszem haragomat rajtuk Egyiptom földjének közepette.
  9 De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, akik közt ők valának, akiknek szemei előtt megismertettem magamat velük, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről.
  10 És kihozám őket Egyiptom földjéről, s vivém őket a pusztába.
  11 És adám nekik parancsolataimat, és törvényeimet kijelentém nekik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
  12 És adám nekik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.
  13 De pártot üte ellenem Izrael háza a pusztában, az én parancsolataimban nem jártak és törvényeimet megveték, amelyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombatjaimat megfertőztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájuk a pusztában, hogy elveszessem őket.
  14 De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, akiknek szeme láttára kihoztam vala őket.
  15 És föl is emelém én kezemet nekik a pusztában, hogy be nem viszem őket a földre, melyet adtam nekik, mely tejjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
  16 Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombatjaimat megfertőztették, mert bálványaik után járt vala szívük:
  17 Mindazáltal kedvezett szemem nekik, hogy el ne veszessem őket, és nem vetettem nekik véget a pusztában.
  18 És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertőztessétek.
  19 Én vagyok a ti Uratok, Istenetek: az én parancsolataimban járjatok, az én törvényeimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.
  20 És az én szombatjaimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  21 De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, amelyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombatjaimat megfertőztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájuk, teljessé teszem haragomat rajtuk a pusztában.
  22 De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket.
  23 Föl is emelém én kezemet nekik a pusztában, hogy elszélesztem őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba;
  24 Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombatjaimat megfertőztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.
  25 És én is adtam nekik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, amelyek által ne éljenek.
  26 S megfertőztetém őket ajándékaikkal, mikor [tűzön] vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
  27 Azért szólj az Izrael házának, embernek fia, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hűtlenül elszakadának tőlem:
  28 Mikor bevittem őket a földre, amelyért fölemeltem kezemet, hogy azt nekik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sűrű ágú fát, és ott áldozzák vala az ő áldozataikat, és ott adják vala haragra ingerlő ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatukat, és oda öntik vala italáldozataikat.
  29 És mondék nekik: Micsoda e magaslat, ahova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.
  30 Ennek okáért mondjad Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertőztetitek-e meg magatokat, és az ő utálatosságaik szerint paráználkodtok-e?
  31 És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tűzön, fertőztetitek meg magatokat minden bálványaitok előtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izrael háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!
  32 És ami lelketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kőnek.
  33 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.
  34 És kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;
  35 És vezetlek titeket a népek pusztájára, hol szemtől-szembe törvénykezem veletek.
  36 Amint törvénykeztem a ti atyáitokkal Egyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten.
  37 És átviszlek titeket a vessző alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.
  38 És kitisztítom közületek a pártosokat, és az ellenem támadókat, és a földről, melyen jövevények voltak, kihozom őket, de Izrael földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
  39 Ti pedig, Izrael háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek járjon az ő bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertőztetitek ajándékaitokkal és bálványaitokkal.
  40 Mert az én szent hegyemen, Izraelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nekem Izrael egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem őket, ott kívánom meg a ti áldozataitokat és ajándékaitoknak első zsengéjét mindenben, mit nekem szenteltek.
  41 Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül és egybegyűjtelek titeket a tartományokból, melyeken elszéledtetek, és megszenteltetem tibennetek a pogányok szemei előtt.
  42 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izrael földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.
  43 És ott megemlékeztek utaitokról, s minden cselekedeteitekről, melyekkel magatokat megfertőztettétek, s megutáljátok ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.
  44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz utaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izrael háza, ezt mondja az Úr Isten!
  45 És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
  46 Embernek fia! fordítsd orcádat délre, és szólj dél felé és prófétálj a déli mező erdeje ellen!
  47 És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét, így szól az Úr Isten: Íme, én tüzet gyújtok benned, hogy megemésszen te benned minden zöldellő és minden aszú fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég amiatt minden orca déltől északig.
  48 És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam meg azt, [mert] meg nem aluszik.
  49 És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ezek azt mondják nekem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?