Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott neki minden ellenségeitől,
2 Monda a király Nátán prófétának: Íme lássad, én cédrus[fából] [csinált] palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.
3 És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.
4 Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
5 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-e nekem építeni, hogy abban lakjam?
6 Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
7 Valahol csak jártam Izrael fiai között, avagy szólottam-e csak egy szót is Izrael valamelyik nemzetségének, akinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izraelt, mondván: Miért nem építettetek nekem cédrusfából való házat?
8 Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izrael felett;
9 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem neked, mint a nagyoknak hírneve, akik e földön vannak.
10 Helyet is szerzék az én népemnek Izraelnek, és [ott] elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annak előtte,
11 Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izrael felett. Békességet szereztem tehát neked minden ellenségeidtől. És megmondotta neked az Úr, hogy házat csinál neked az Úr.
12 Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
13 Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
14 Én leszek neki atyja, és ő lészen nekem fiam, aki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi vesszővel és emberek fiainak büntetésével;
15 Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképpen megvonám Saultól, akit kivágék előtted.
16 És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, [és] a te trónod erős lészen mindörökké.
17 Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
18 Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
19 És ez még csekélynek tetszett neked, Uram Isten! hanem íme szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!
20 De mi szükség Dávidnak többet szólani neked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?
21 A te ígéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.
22 Ennek okáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kívül nincsen Isten, mind aszerint, amint hallottuk a mi füleinkkel.
23 Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izrael, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és értetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csodálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Egyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.
24 Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izraelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nekik Istenük.
25 Most annak okáért, Uram Isten, amit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, amint szólottál;
26 Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izraelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!
27 Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izraelnek Istene, ezt mondván: Házat építek neked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.
28 Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),
29 Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz