Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek után látám, és íme egy megnyílt ajtó [vala] a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell lenni ezután.
2 És azonnal elragadtatám lélekben: és íme egy királyi szék vala letéve a mennyben, és üle [valaki] a királyi székben;
3 És aki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyi szék körül szivárvány [vala], látszatra smaragdhoz hasonló.
4 És a királyi szék körül huszonnégy királyi szék [vala]; és a királyi székekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejükön arany koronák valának.
5 A királyi székből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek [vala] ki. És hét tűzlámpás ég [vala] a királyi szék előtt, amely az Istennek hét lelke;
6 És a királyi szék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyi szék közepette és a királyi szék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul.
7 És az első lelkes állat hasonló [vala] az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca [vala], mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló [vala] a repülő sashoz.
8 És a négy lelkes állat, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya [vala], körös-körül és belül teljes [vala] szemekkel; és meg nem szűnik [vala] nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő,
9 És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyi székben ül, annak, aki örökkön örökké él,
10 Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyi székben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyi szék elé teszi, mondván:
11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dávid visszatérése, gyász, kegyelem és megosztott királyság. A 2Sámuel 19. fejezete a győzelem utáni rendezetlen állapotot tárja fel: Dávid gyásza annyira elborítja, hogy a nép
Absolon halála, a lázadás bukása és Dávid gyásza. A 2Sámuel 18. fejezete a lázadás véres következményét és Dávid szívének mély fájdalmát tárja elénk. Bár Dávid
Akhitófel tanácsa, Khúsai bölcsessége és Isten rejtett vezetése. A 2Sámuel 17. fejezete megmutatja, hogy a lázadás nemcsak emberi erőviszonyok kérdése, hanem Isten szuverén kezében álló