Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván:
2 Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház.
3 És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemük láttára; talán meglátják! mert ők pártos ház.
4 És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemük láttára, te pedig menj ki este szemük láttára, úgy ahogy a vándorok szoktak.
5 Szemük láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.
6 Szemük láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orcádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izrael házának.
7 Úgy cselekedtem azért, amint parancsolva vala nekem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemük láttára.
8 És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:
9 Embernek fia! Nem mondta-e neked Izrael háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?
10 Mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a prófécia, ki Jeruzsálemben van, és Izrael egész házának, amely ott lakozik.
11 Mondjad: Én csodajeletek vagyok; amint én cselekedtem, úgy történik velük: fogságba, rabságra mennek.
12 És a fejedelem, ki közöttük van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, orcáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [éppen] ő a földet.
13 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.
14 És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánuk.
15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba.
16 De meghagyok közülük kevés férfiakat a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a pogányok közt, akik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
17 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
18 Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.
19 És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izrael földjéről: kenyerüket félelemmel eszik és vizüket ájulással isszák, hogy pusztaságra [vetkőzzék] földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt.
20 És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
21 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
22 Embernek fia! micsoda közmondástok van nektek Izrael földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.
23 Ez okért mondd nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izraelben, sőt inkább mondd nekik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.
24 Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hízelgő jövendölgetés Izrael házának közepette.
25 Mert én szólok, az Úr; s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!
26 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
27 Embernek fia! íme, Izrael háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő.
28 Ez okért mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Saul és Sámuel találkozása: az ÚR gondviselő vezetése a királlyá készítés útján. Az 1Sámuel 9-ben Saul egy hétköznapi küldetésben jár: apja elveszett szamarait keresi, és
Királyt kér Izráel: amikor a nép elcseréli az ÚR uralmát emberi biztosítékra. Az 1Sámuel 8-ban Izráel vénei királyt kérnek Sámueltől, mert Sámuel fiai nem járnak
Megtérés Mispában és Ebén-Háézer: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR” Megtérés Mispában és Ebén-Háézer: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR.” Az 1Sámuel 7-ben Izráel hosszú idő után