Ez 12:1 – 12:28

A királynak és népének fogságra vitelét jelképekkel ábrázolja, és e jövendölés gyors teljesedését hirdeti

  1 És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván:
  2 Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház.
  3 És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemük láttára; talán meglátják! mert ők pártos ház.
  4 És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemük láttára, te pedig menj ki este szemük láttára, úgy ahogy a vándorok szoktak.
  5 Szemük láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.
  6 Szemük láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orcádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izrael házának.
  7 Úgy cselekedtem azért, amint parancsolva vala nekem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemük láttára.
  8 És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:
  9 Embernek fia! Nem mondta-e neked Izrael háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?
  10 Mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a prófécia, ki Jeruzsálemben van, és Izrael egész házának, amely ott lakozik.
  11 Mondjad: Én csodajeletek vagyok; amint én cselekedtem, úgy történik velük: fogságba, rabságra mennek.
  12 És a fejedelem, ki közöttük van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, orcáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [éppen] ő a földet.
  13 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.
  14 És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánuk.
  15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba.
  16 De meghagyok közülük kevés férfiakat a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a pogányok közt, akik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
  17 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  18 Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.
  19 És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izrael földjéről: kenyerüket félelemmel eszik és vizüket ájulással isszák, hogy pusztaságra [vetkőzzék] földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt.
  20 És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
  21 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  22 Embernek fia! micsoda közmondástok van nektek Izrael földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.
  23 Ez okért mondd nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izraelben, sőt inkább mondd nekik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.
  24 Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hízelgő jövendölgetés Izrael házának közepette.
  25 Mert én szólok, az Úr; s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!
  26 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  27 Embernek fia! íme, Izrael háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő.
  28 Ez okért mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.