És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A megpecsételt [kötése]ken pedig ott valának: Nehémiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sédékiás;
2 Serája, Azariás, Jeremiás,
3 Pashur, Amaria, Malakiás,
4 Hattus, Sebánia, Malluk,
5 Hárim, Merémóth, Abdiás,
6 Dániel, Ginnethón, Báruk,
7 Mesullám, Abija, Mijámin,
8 Maazia, Bilgai, Semája; ezek papok voltak.
9 A léviták pedig [ezek]: Jésua, Azania fia, Binnui, a Hénadád fiai közül, Kadmiel,
10 És atyjafiaik: Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán,
11 Mika, Rehób, Hasábia,
12 Zakkur, Serébia, Sebánia,
13 Hódija, Báni, Beninu.
14 A nép fejei [pedig ezek]: Parós Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni,
15 Bunni, Azgád, Bébai,
16 Adonija, Bigvai, Adin,
17 Áter, Ezékiás, Azzur,
18 Hódija, Hásum, Bésai,
19 Hárif, Anathóth, Nébai,
20 Magpiás, Mesullám, Hézir,
21 Mesézabel, Sádók, Jaddua,
22 Pelátia, Hanán, Anája,
23 Hóseás, Hanánia, Hásub,
24 Hallóhes, Pilha, Sóbek,
25 Rehum, Hasabná, Maaszéja,
26 És Ahija, Hanán, Anán,
27 Mallukh, Hárim, Baána.
28 És a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez [állván], feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala,
29 Csatlakozának atyjukfiaihoz, elöljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit;
30 És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak,
31 És hogy a föld népeitől, akik árukat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tőlük szombaton és [egyéb] szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.
32 És megállapítánk magunkra nézve parancsolatokat: hogy vetünk magunkra harmadrész siklust esztendőnként a mi Istenünk házának szolgálatára,
33 A szent kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a szüntelen való égőáldozatra, a szombatokon, újholdak napján [viendő áldozatokra], az ünnepnapokra, a szent dolgokra, a bűnért való áldozatokra, hogy [mindezek] megtisztítsák Izraelt; és a mi Istenünk házának minden munkájára;
34 Sorsot veténk továbbá a fa hozása felől a papok, léviták és a nép között, hogy hordjuk azt a mi Istenünk házába családjaink szerint bizonyos időkben esztendőnként, hogy égjen az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán, amint meg van írva a törvényben,
35 És hogy felvisszük földünknek első zsengéjét és minden fa gyümölcsének első zsengéjét esztendőnként az Úr házába;
36 Annak felette fiainknak, barmainknak első fiait, amint meg van írva a törvényben; továbbá, hogy elvisszük szarvasmarháinknak és juhainknak első fajzásait a mi Istenünk házába a papoknak, akik szolgálnak a mi Istenünk házában.
37 És a mi lisztjeinknek, felemelt áldozatainknak, minden fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét felvisszük a papoknak, a mi Istenünk házának kamaráiba, földünknek tizedét pedig a lévitákhoz; mert ők, a léviták szedik be a tizedet minden földműveléssel foglalatoskodó városainkban.
38 És legyen a pap, Áron fia a lévitákkal, midőn a léviták a tizedet beszedik; és a léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba;
39 Mert a kamarákba kell hozniok Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabonának, a mustnak és az olajnak ajándékát, holott vannak a szent edények és az [Istennek] szolgáló papok, a kapunállók és az énekesek; és mi nem hagyjuk el a mi Istenünknek házát.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a
Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők