Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Kóré pedig az Ichár fia, aki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, akik Rúben fiai valának, fogták magukat;
2 És támadának Mózes ellen, és [velük] Izrael fiai közül kétszáz és ötven ember, akik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3 És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nekik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4 És mikor hallá ezt Mózes, arcra borula,
5 És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert akit magának választott, magához fogadja azt.
6 Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak tömjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
7 És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8 És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9 Avagy keveslitek-e azt, hogy titeket Izrael Istene külön választott Izrael gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok neki?
10 És hogy magának fogadott téged, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kívánjátok?
11 Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12 Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13 Avagy kevesled-e azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nekünk örökségül! Avagy ki akarod-e szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
15 Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatukra! Egy szamarat sem vettem el tőlük, és egyet sem bántottam közülük.
16 Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
17 És ki-ki vegye az ő tömjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, ki-ki az ő tömjénezőjét; kétszáz és ötven tömjénezőt. Te is, és Áron is, ki-ki az ő tömjénezőjét.
18 Vevé azért ki-ki az ő tömjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
19 Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenük az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
20 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21 Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantásban.
22 Ők pedig arcukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-e, és az egész gyülekezetre haragszol-e?
23 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
24 Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől körös-körül.
25 Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izrael vénei.
26 És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, ami az övék, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.
27 És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől körös-körül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
28 Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól [indultam]:
29 Ha úgy halnak meg ezek, amint meghal minden [más] ember, és ha minden [más] ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
30 Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
31 És lőn, amint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattuk.
32 És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi valának, és minden jószágukat.
33 És alászállának azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
34 Az izraeliták pedig, akik körülöttük valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
35 És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölő szerekkel áldoznak vala.
36 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
37 Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a tömjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a [tömjénezők];
38 Ezeknek tömjénezői, akik a maguk lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izrael fiainak.
39 Felszedé azért Eleázár pap a réz tömjénezőket, amelyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.
40 Emlékeztetőül Izrael fiainak, hogy senki idegen, aki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölő szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ő gyülekezete, amiképpen megmondotta vala neki az Úr Mózes által.
41 És másnap felzúdula Izrael fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!
42 Mikor pedig egybegyűle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és íme befedezte vala azt a felhő, és megjelenék az Úrnak dicsősége.
43 Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.
44 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
45 Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemésszem őket egy szempillantásban; ők pedig orcájukra borulának.
46 És monda Mózes Áronnak: Fogd a tömjénezőt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölő szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értük, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdődött a csapás.
47 Vevé azért Áron [a] [tömjénezőt], amint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és íme elkezdődött vala a csapás a nép között. És füstölő áldozatot tőn, és engesztelést szerze a népnek.
48 És megálla a megholtak között és élők között; és megszűnék a csapás.
49 És valának, akik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kívül, akik megholtak vala a Kóré dolgáért.
50 És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szűnék meg a csapás.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és