2Krón 1:1 – 1:17
1 Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.
2 És szóla Salamon az egész Izrael népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izrael minden elöljáróinak [és] a családfőknek,
3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a [helyre], melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, aki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.
7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda neki: Kérj amit akarsz, hogy adjak neked.
8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királlyá tettél.
9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, [melyet szólottál volt] az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királlyá e nép felett, mely [oly] sok, mint a földnek pora.
10 Most azért adj nekem bölcsességet és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcsességet és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királlyá tettelek téged:
12 A bölcsességet és a tudományt megadtam neked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok neked, amelyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.
13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izraelen.
14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala neki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, akiket helyeztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.
15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a cédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.
16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Egyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.
17 És mikor feljőnek vala, hozának Egyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst [siklusért], egy-egy lovat százötven ezüst [siklusért]; és ugyan csak ők szállították ezeket a hitteusok minden királyainak és Szíria királyainak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1