Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A hetedik esztendőben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával;
2 Akik Júda országát körüljárván, összegyűjték Júdának minden városaiból a lévitákat és az Izrael családfőit, és jövének Jeruzsálembe.
3 Szövetséget tőn pedig mind az egész gyülekezet a királlyal az Isten házában, minekutána [Jójada] ekképpen szólott nekik: Íme a király fia fog uralkodni, amint az Úr szólott volt a Dávid fiairól;
4 Azért ez az a dolog, amit cselekednetek kell: Harmadrész közületek, akik a szombatra szoktatok feljönni a papok és a léviták közül, ajtónálló legyen;
5 Harmadrész a király házánál, és harmadrész a főkapunál álljon; az egész nép pedig legyen az Úr házának pitvariban;
6 Senki ne menjen be az Úr házába, hanem csak a papok és akik szolgálnak a léviták közül, csak ők menjenek be, mert szent dologra rendeltettek; az egész nép tartsa magát az Úr parancsolatához.
7 És a léviták vegyék körül a királyt, fegyvere mindenkinek kezében legyen, és ha valaki bemenne a házba, ott megölettessék; és a király mellett legyetek, mikor bemegy és mikor kijön.
8 És mind aszerint cselekedének a léviták és az egész Júda, amint Jójada pap megparancsolá, és ki-ki maga mellé vevé az ő embereit, mindazokat, akik felmennek vala a szombatra, mind akik kijőnek vala szombaton; mert Jójada pap nem ereszté el a csapatokat.
9 És Jójada pap a századosoknak azokat a dárdákat, pajzsokat és páncélokat adá, amelyek Dávid királyéi [voltak], amelyek az Isten házában [valának].
10 És állítá az egész népet, mindenkinek fegyvere kezében lévén, a ház jobb oldalától fogva a ház bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett a király körül.
11 Akkor kihozák a király fiát, és reá tevék a koronát és a bizonyságtételt, és királlyá tevék őt, és megkenék őt Jójada és az ő fiai, mondván: Éljen a király!
Athália megöletik
12 Mikor pedig meghallotta Athália a futkosó nép szavát, akik a királyt dicsérik vala; akkor [ő is] felméne a nép közé az Úr házába.
13 És mikor látta, hogy a király az ő oszlopánál áll a bejáratnál, s a fejedelmek és a trombitások a király mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, trombitál, s az énekesek a zengő szerszámokkal énekelnek, akik tudósok valának az [isteni] dicséretben: megszaggatá Athália az ő ruháit, és monda: Árulás, árulás!
14 És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg elöljáróit, mondván nekik: Vezessétek ki a rendek között; és ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg. Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg őt az Úr házában.
15 Helyet adtak azért neki, [hogy kimehessen], és mikor jutott volna a király háza felé a lovak kapujáig, ott megölték őt.
16 Szövetséget tőn pedig Jójada ő maga között, az egész nép között és a király között, hogy ők az Úr népei legyenek.
17 És beméne az egész sokaság a Baál házába, és azt elrontá, és annak mind oltárait, mind bálványait összetöré; Mattánt pedig, a Baál papját az oltárok előtt ölék meg.
18 És gondviselőket állíta Jójada az Úr házába, a lévitai papok által, akiket Dávid csoportokba osztott az Úr házában, hogy áldoznának égőáldozatokkal az Úrnak, amint a Mózes törvényében megíratott, nagy vigassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint.
19 És állítá az ajtónállókat az Úr házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, aki tisztátalan bármely dolog által.
20 Azután maga mellé vevé a századosokat és a főembereket és akik a nép felett uralkodnak, s az egész ország népét, és kivezetvén a királyt az Úr házából, bemenének a király házának felső kapuján, és ülteték a királyt a királyi székbe.
21 És örvendezett a föld minden népe, és a város is megnyugovék; minekutána Atháliát megölék fegyverrel.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz