Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Összegyűlének pedig az Efraim férfiai, és általmenének északra, és mondának Jeftének: Miért szállottál harcba az Ammon fiaival, és miért nem hívtál minket is, hogy menjünk veled? [Most azért] a te házadat megégetjük te veled együtt tűzzel.
2 És monda Jefte nekik: Nagy háborúságunk volt, nekem és az én népemnek, az Ammon fiaival: és hívtalak titeket; de ti nem szabadítottatok meg engem az ő kezükből.
3 És amikor láttam, hogy ti nem akartok segíteni, kockára vetém saját életemet, és általmenék az Ammon fiai ellen, az Úr pedig kezembe adta őket. És most miért jöttetek fel hozzám, hogy hadakozzatok én ellenem?
4 És [ekkor] egybegyűjté Jefte Gileádnak minden férfiait, és megtámadta Efraimot, és megverték Gileád férfiai Efraimot, mert azt mondották: Efraim szökevényei vagytok ti, kik Gileádban, Efraim és Manassé között [laktok].
5 És elfoglalák a gileádbeliek Efraim előtt a Jordán réveit, és lőn, hogy mikor az Efraim közül való menekülők azt mondják vala: Hadd menjek által: azt kérdezték tőlük a gileádbeli férfiak efraimbeli vagy-e? És [ha az azt] mondotta: nem!
6 Akkor azt mondák neki: Mondd: Sibboleth! És ha Szibbolethet mondott, mert nem tudta úgy kimondani, akkor megfogták őt és megölték a Jordán réveinél, és elesett ott abban az időben az efraimbeliek közül negyvenkétezer.
7 Ítélé pedig Jefte Izraelt hat esztendeig, és meghalt Jefte, a gileádbeli, és eltemetteték Gileád egyik városában.
8 És ítélé ő utána az Izraelt Ibsán, ki Bethlehemből való volt.
9 Ennek harminc fia volt és harminc leányt házasított ki, és harminc leányt hozott be kívül az ő fiainak, és ítélé Izraelt hét esztendeig.
10 És meghala Ibsán, és eltemetteték Bethlehemben.
11 És bíráskodék ő utána Élon Izraelben, ki a Zebulon nemzetségéből való volt, és ítélé Izraelt tíz esztendeig.
12 És meghalt Élon, a zebulonbeli, és eltemetteték Ajalonban, Zebulon földén.
13 Ő utána pedig Abdon bíráskodott Izraelben, a pireathonita Hillel fia.
14 Ennek negyven fia és harminc unokája volt, kik hetven szamárcsikón nyargaltak, és ítélte Izraelt nyolc esztendeig.
15 És meghalt Abdon, a pireathonita Hillel fia, és eltemetteték Pireathonban, Efraim földén, az amálekiták hegységén.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Manassé öröksége, Celofhád leányai és a panaszkodás helyett hitből való birtokbavétel Józsué 17 József törzsének másik ágáról, Manasséról szól: kijelöli örökségének részeit, és hangsúlyozza, hogy
Efraim örökségének határai és a részleges engedelmesség figyelmeztetése Józsué 16 Efraim törzsének (József fiainak egyik ágának) kijelölt örökségét és annak határait írja le, bemutatva, hogy
Júda öröksége: határok, városok, Káleb áldása és a be nem teljes engedelmesség Józsué 15 részletesen leírja Júda törzsének örökségét: határait délen, keleten, nyugaton és északon,