Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek pedig családfőik és nemzetségi eredetük azoknak, akik feljövének velem Artaxerxész uralkodásakor Babilóniából:
2 Fineás fiai közül: Gersóm; Ithamár fiai közül: Dániel; Dávid fiai közül: Hattus;
3 A Sekánia fiai közül, Parós fiai közül: Zakariás s vele egy nemzetségben másfélszáz férfi;
4 Pahath-Moáb fiai közül: Eljóénai, Zerahia fia s vele kétszáz férfi;
5 Sekánia fiai közül a Jaháziel fia s ő vele háromszáz férfi;
6 Ádin fiai közül: Ebed, Jónathán fia és vele ötven férfi;
7 Élám fiai közül: Ésaiás, Athália fia és vele hetven férfi;
8 Sefátia fiai közül: Zebádia, Mikháel fia és ő vele nyolcvan férfi;
9 Joáb fiai közül: Obádia, Jéhiel fia és vele kétszáztizennyolc férfi;
10 Selómith fiai közül a Jószifia fia és vele százhatvan férfi;
11 Bébai fiai közül: Zakariás, Bébai fia és vele huszonnyolc férfi;
12 Azgád fiai közül: Jóhanán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi;
13 Adónikám fiai közül az utódok s neveik: Elifélet, Jeiél és Semája és velük hatvan férfi;
14 És Bigvai fiai közül: Uthai és Zabbud és velük hetven férfi.
15 Mikor pedig összegyűjtém őket az Aháva felé folyó folyóvízhez, hol három napig valánk, megnéztem jól a népet és a papokat, s a Lévi fiai közül nem találtam közöttük senkit.
16 Elküldém annak okáért Eliézert, Arielt, Semáját, Elnáthánt, Járibot, Elnáthánt, Náthánt, Zakariást, Mesullámot, mint [család]főket, és Jójáribot és Elnáthánt, mint eszes embereket.
17 És rendelém őket Iddóhoz, aki fő vala a Kászifia [nevű] helyen, és betanítám őket, hogy mit szóljanak Iddónak és az ő atyjafiainak, a léviták szolgáinak a Kászifia [nevű] helyen, – hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához.
18 És elhozák nekünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint, Is-szekhelt, a Mahli fiai közül, aki Lévi fia, aki meg Izrael fia vala, és Serébiát, fiaival és tizennyolc testvérével együtt.
19 És Hasábiát s vele Ésaiást, a Mérári fiai közül, testvéreivel és húsz fiával együtt;
20 És a léviták szolgái közül, akiket Dávid és a fejedelmek adtak a léviták szolgálatába, kétszázhuszat; mindnyájuk nevei feljegyeztettek.
21 Ekkor böjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés utat magunknak, családjainknak és minden marháinknak.
22 Mert szégyelltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen ez útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt.
23 És böjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annak okáért, és meghallgatott minket.
24 Ekkor különválaszték a papi fejedelmek közül tizenkettőt Serébiához [és] Hasábiához és hozzájuk atyjukfiai közül tízet.
25 És átmérém nekik az ezüstöt és aranyat és az edényeket, a mi Istenünk házának ajándékait, amelyeket a király és tanácsosai és fejedelmei és minden [Babilóniában] élő izraeliták ajándékozának.
26 Kezükhöz mérék pedig hatszázötven tálentum ezüstöt, száz tálentomot érő ezüst edényeket és száz tálentum aranyat.
27 Húsz arany poharat, melyek ezer dárikot érnek vala, és két szép ragyogású rézedényt, melyek oly becsesek, mint az arany.
28 És mondék nekik: Ti az Úrnak szentjei vagytok, ez edények is szentek, és ez az ezüst és arany az Úrnak, atyáitok Istenének önkénytesen adott ajándék:
29 Vigyázzatok azért [reá] és megőrizzétek, míg átméritek a papi fejedelmek, a léviták és Izrael családjainak fejedelmei előtt Jeruzsálemben az Úr házának kamaráiban!
30 És átvevék a papok és a léviták az ezüstöt, aranyat és az edényeket súly szerint, hogy vigyék Jeruzsálembe Istenünk házához.
31 Elindulánk pedig az Aháva folyóvíz mellől az első hó tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk; s a mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedő ellenségnek kezéből ez úton.
32 És megérkezénk Jeruzsálembe, és pihenénk ott három napig.
33 Negyednap pedig átméretett az ezüst, az arany és az edények a mi Istenünk házában, Merémóth papnak Uriás fiának kezéhez, vele lévén Eleázár, a Fineás fia, és velük Józadáb, a Jésua fia és Nóadia, a Binnui fia, léviták,
34 Minden szám és súly szerint, s feljegyeztetett az egész súly abban az időben.
35 Akik pedig megérkeztek a fogságból, a rabságnak fiai, égőáldozatokat vivének Izrael Istenének: tizenkét tulkot egész Izraelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét bakot bűnért való áldozatra, mindezt egészen égőáldozatul az Úrnak.
36 És átadák a király parancsolatait a király helytartóinak, s a vizen túl lévő helytartóknak, és [ezek] segíték a népet és az Isten házát.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és