2Kir 19:1 – 19:37

Ezékiás imádkozik. Ésaiás szabadulást ígér

  1 Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.
  2 És elküldte Eliákimot, a [király] házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, akik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához;
  3 És mondának neki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez.
  4 Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédeit, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, akik még megmaradtak.
  5 És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
  6 És monda nekik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem Asszíria királyának szolgái.
  7 Íme én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az ő földjére és fegyverrel vágatom le őt az ő földjében.
  8 És mikor visszatért Rabsaké, Asszíria királyát Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment.
  9 És hallván Tirháka felől, a szerecsen király felől, ezt mondván: Íme kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt üzenvén:
  10 Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, akiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Asszíria királyának kezébe Jeruzsálem.
  11 Íme hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-e?
  12 Vajon megszabadították-e a pogányok istenei azokat, akiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, akik Thelasárban [voltak]?
  13 Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?
  14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt;
  15 És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izrael Istene! aki a kerubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;
  16 Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, aki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent.
  17 Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait.
  18 És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket.
  19 Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!
  20 Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: A te könyörgésedet, Asszíria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam.
  21 Ez az, amit az Úr őfelőle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.
  22 Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy [ki ellen] emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izrael szentje ellen!
  23 Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libanon oldalait, és levágom magas cédrusait, legfelségesebb ciprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.
  24 Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Egyiptom minden folyóvizét.
  25 Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most [csak] véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat;
  26 És hogy a benne lakók erejükben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
  27 És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;
  28 A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, amely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen eljöttél.
  29 Te neked pedig, [Ezékiás], legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, ami magától terem; de a harmadik esztendőben [már] vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.
  30 És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.
  31 Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!
  32 Azért azt mondja az Úr Asszíria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem pajzs nem ostromolja azt, sem sáncot nem ás mellette.
  33 Azon az úton, amelyen jött, tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
  34 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én értem és Dávidért, az én szolgámért.

Az assiriaiak csodálatos leveretése. Sénakherib elvész

  35 És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszíriabeli táborban száznyolcvanötezret, és mikor jó reggel felkeltek, íme mindenütt holttestek [hevertek].
  36 És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Asszíria királya, és Ninivében maradt.
  37 És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: maguk pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette.