Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És monda nekem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra [és] gyorsan prédára;
2 És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.
3 És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nekem: Nevezd nevét: siess zsákmányra [és] gyorsan prédára.
4 Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaszkusz gazdagságát és Samaria prédáját Asszíria királyának szolgája elviszi.
5 Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:
6 Mivel megutálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Recinben és Remalja fiában gyönyörködik:
7 Azért íme rájuk hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, Asszíria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és folyik minden partjai felett,
8 És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!
9 Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.
10 Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!
11 Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13 A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
14 És Ő nektek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izrael két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15 És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
16 Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
17 Én pedig várom az Urat, aki elrejté orcáját Jákób házától, és benne bízom.
18 Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nekem az Úr jelekül és csodákul Izraelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától [vagyunk mi]!
19 És ha ezt mondják tinektek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-e a nép? az élőkért a holtaktól [kell-e tudakozni]?
20 A tanításra és bizonyságtételre [hallgassatok]! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok:
21 Úgy bolyongani fognak [a földön], szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22 És azután a földre tekint, és íme mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz