Józs 24:1 – 24:33

Józsué utolsó országgyűlése

  1 Józsué pedig összegyűjté Izraelnek minden nemzetségét Sikembe, és előhívá Izraelnek véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,
  2 És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: A folyóvízen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.
  3 De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az ő magvát; és adám neki Izsákot.
  4 Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ő fiai alámenének Egyiptomba.
  5 Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Egyiptomot úgy, ahogy cselekedtem vala közöttük; azután pedig kihoztalak vala titeket.
  6 És kihoztam a ti atyáitokat Egyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az egyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.
  7 Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az egyiptomiak közé, és rájuk vivé a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, amit cselekedtem vala az egyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
  8 Majd elhozálak titeket az emoreusok földére, akik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földjüket, őket pedig eltörlém a ti orcátok elől.
  9 Majd felkele Bálák, a Cippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izraellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
  10 De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.
  11 Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az emoreus, perizeus, kananeus, khitteus, girgazeus, khivveus és jebuzeus; de kezetekbe adám őket.
  12 Mert elbocsátám előttetek a darazsakat, és űzék azokat előletek: az emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!
  13 És adék nektek földet, amelyben nem munkálkodtál, és városokat, amelyeket nem építettetek vala, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról].
  14 Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen és Egyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
  15 Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
  16 A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
  17 Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földéből, a szolgák házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden utunkban, amelyen jártunk, és mind ama népek között, amelyek között általjöttünk;
  18 És kiűzött az Úr minden népet, az emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!
  19 Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;
  20 Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
  21 Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
  22 Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
  23 Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izraelnek Istenéhez.
  24 És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.
  25 Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Sikemben.
  26 És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és oda helyezteté azt a cserfa alá, amely vala az Úrnak szent házában.
  27 És monda Józsué az egész népnek: Íme ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nekünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
  28 És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.

Józsué és Eleázár halála. József csontjainak eltemetése

  29 És lőn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendős korában,
  30 És eltemeték őt az ő örökségének határában Timnat-Szerában, amely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytől észak felé.
  31 Izrael pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejükben, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és akik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, amelyet cselekedett vala Izraellel.
  32 A József csontjait pedig, amelyeket felhoztak vala Izrael fiai Egyiptomból, eltemették Sikemben, a mezőnek abban a részében, amelyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Sikem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé.
  33 Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték őt Gibeathban, az ő fiának Fineásnak [városában], amely neki adatott az Efraim hegyén.