Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Sedékiásnak, a Júda királyának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban eljöve Nabukodonozor, a babiloni király és egész serege Jeruzsálem ellen, és megszállák azt.
2 Sedékiás tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedikén ledőle a város [kőfala].
3 És bemenének a babiloni király fejedelmei mind és leülének a középső kapuban: Nergál-Sarézer, Samegár-Nebó, Sársekim, Rabsáris, Nergál-Sarézer, Rabmág és mind a többi fejedelmei a babiloni királynak.
4 És mikor meglátta vala őket Sedékiás, a Júda királya és mind a vitézlő férfiak, elfutamodának és kimenének éjjel a városból a király kertjén át az ajtón, a két kőfal között, és kimenének a pusztába vivő úton.
5 És űzék őket a káldeai seregek, és elfogák Sedékiást Jerikó pusztájában, és elhozák őt és elvivék Nabukodonozornak, a babiloni királynak Riblába, Hamát földére, és ítéletet monda rája.
6 És megölé a babiloni király Sedékiásnak fiait szeme láttára Riblában, és Júdának minden nemeseit is megölé a babiloni király.
7 A Sedékiás szemeit pedig kitolatá, és vasba vereté őt, hogy elvigye őt Babilonba.
8 A király házát pedig és a nép házait felgyújták a káldeusok tűzzel, és Jeruzsálem kőfalait leronták.
9 A nép többi részét pedig, amely a városban maradt vala: és a szökevényeket, akik hozzá szöktek vala, a nép többi részét, a még megmaradottakat elvivé Nabuzáradán, a poroszlók feje, Babilonba.
10 A nép szegényeit pedig, akiknek semmijük sem vala, ott hagyá Nabuzáradán, a poroszlók feje, Júda földében, és ada nekik szőlőket és szántóföldeket azon a napon.
11 Jeremiás felől pedig parancsot ada Nabukodonozor, a babiloni király Nabuzáradánnak, a poroszlók fejének, mondván:
12 Vedd őt magadhoz, és viselj gondot reá, és semmi bajt ne okozz neki, hanem azt cselekedd vele, amit ő akar.
13 És elkülde Nabuzáradán, a poroszlók feje, és Nebusázban, Rabsáris és Nergál-Sarézer, Rabmág és a babiloni királynak több főembere.
14 Elküldének, [mondom], és elhozák Jeremiást a tömlöc pitvarából, és rábízák őt Gedáliásra, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiára, hogy haza vigye őt, és lakozzék a nép között.
15 Az Úr pedig szóla Jeremiáshoz, mikor ő még a tömlöc pitvarában fogva vala, mondván:
16 Menj el, és szólj Ebed-Melekkel, a szerecsennel, mondván: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én beteljesítem e város kárára és nem javára mondott beszédeimet, és azon a napon szemeid előtt lesznek azok.
17 És azon a napon megszabadítlak téged, azt mondja az Úr, és nem adatol amaz emberek kezébe, akiktől félsz.
18 Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és a lelked zsákmányul lesz neked, mert reménységed volt bennem, azt mondja az Úr.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Absolon lázadása és Dávid menekülése Jeruzsálemből. A 2Sámuel 15. fejezete megmutatja, hogyan készíti elő Absolon tudatosan a lázadást, miközben hízelgéssel, látszólagos igazságossággal és számító türelemmel
Absolon hazatérése és a félbemaradt megbékélés. A 2Sámuel 14. fejezete bemutatja, hogyan próbálja Jóáb a tékoai asszony történetén keresztül rávenni Dávidot arra, hogy hívja haza
Amnon bűne, Támár meggyalázása és a családi romlás kezdete. A 2Sámuel 13. fejezete megmutatja, hogyan pusztít végig a családban a meg nem ítélt kívánság, a