Ez 26:1 – 26:21

Prófétál Tírus elpusztulása felől

  1 És lőn a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
  2 Embernek fia! mivelhogy ezt mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, felém fordulva [nyitva] van; én megtelek, [ha] ő elpusztul;
  3 Ez okáért így szól az Úr Isten: Íme én, Tírus, tereád [megyek], és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hullámait.
  4 És elhányják Tírus kőfalait és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem őt.
  5 Hálók kivető helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.
  6 És leányai, kik a mezőségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
  7 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.
  8 Leányaidat [ott] a mezőségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sáncot, és emel ellened pajzs-[fedelet].
  9 És faltörő kosával ütteti kőfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.
  10 Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kőfalaid, mikor bemegy kapuidon, amint be szoktak menni a megtörött városba.
  11 Lovainak körmeivel tapodja meg minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, s erősséged oszlopai a földre dőlnek.
  12 És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák áruidat, és letörik kőfalaidat, s gyönyörűséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s [még] porodat [is] a víz közepére hányják.
  13 És megszüntetem éneklésed hangosságát, és citeráid zengése nem hallatik többé.
  14 És kopasz sziklává teszlek; hálók kivető helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.
  15 Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!
  16 És leszáll királyi székéről a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.
  17 És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják neked: Mimódon veszél el te, akit laknak a tengerekről, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, ő és lakosai, akik félelmükre valának minden [mellettük] lakozóknak!
  18 Íme, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek [ilyen] véged miatt.
  19 Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint amely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:
  20 Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élőknek földén:
  21 Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.