Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2 Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!
3 Ezt mondjad azért nekik: Így szól az Úr, Izraelnek Istene: Átkozott mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit,
4 Amelyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, amiket én parancsolok nektek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek nektek;
5 Hogy beteljesítsem az esküvést, amellyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, amint most van ez! És felelék, és mondám: Ámen, Uram!
6 És monda az Úr nekem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!
7 Mert kérve kértem a ti atyáitokat, amikor felhoztam őket Egyiptom földéről, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!
8 De nem hallották, még fülüket sem hajtották [arra], hanem ment ki-ki az ő gonosz szívének hamissága után, és rájuk szabtam e szövetségnek minden igéjét, amelyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték.
9 És monda az Úr nekem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.
10 Visszatértek az ő atyáiknak előbbi bűneire, akik nem akarták hallani az én igéimet, és ők maguk [is] idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, amelyet az ő atyáikkal kötöttem.
11 Azért ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet hozok reájuk, amelyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket.
12 És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, akiknek ők áldozni szoktak, de azok nem oltalmazzák meg őket az ő nyomorúságuk idején.
13 Mert városaidnak száma szerint voltak neked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utcáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!
14 Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklő szót se ejts értük, mert én meg nem hallgatom őket, mikor kiáltanak majd hozzám az ő nyomorúságuk miatt.
15 Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel.
16 Lombos, szép formás gyümölcsű olajfa nevet adott neked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.
17 A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izrael házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.
18 Az Úr tudtul adta nekem, és én tudtam; te láttattad meg velem az ő cselekedeteiket is!
19 Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, [mondván]: Pusztítsuk el [e] fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!
20 És oh Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtuk, mert neked jelentettem meg az én ügyemet!
21 Azért ezt mondja az Úr az anatótbeli embereknek, akik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!
22 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én megfenyítem őket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik [pedig] meghalnak éhen.
23 És senki sem marad meg közülük, hogyha veszedelmet hozok az anatótbeli emberekre, az ő büntetésük esztendejét.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és