Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Hét esztendős vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az ő anyjának neve Sibia vala, Beersebából.
2 És cselekedék Joás az Úr előtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében.
3 Vett pedig neki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat.
4 Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát.
5 És összehivatá a papokat és a lévitákat, és monda nekik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izrael népétől fejenként pénzt, hogy a ti Istenetek háza esztendőnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a léviták nem sietének.
6 Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda neki: Miért nem gondoltál a lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálemből az ajándékot, amelyet [rendelt] Mózes az Úr szolgája és az Izrael gyülekezete, a gyülekezet sátorához?
7 Mert az istentelen Athália [és] az ő fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, ami az Úr házának vala szentelve, a bálványokra költötték.
8 És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát, melyet az Úr házának kapuja előtt helyezének el, kívül.
9 És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot, amelyet az Isten szolgája Mózes [parancsolt] a pusztában Izraelnek.
10 Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék [az ő ajándékaikat] és veték a ládába, míg megtelék.
11 És időnként a léviták által elviteték a ládát a király gondviselőjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a főpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték helyére. Ezt művelék időnként, és nagy összeg pénzt gyűjtének.
12 És adá azt a király és Jójada az Úr háza körül való munka felügyelőjének; és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának újítására, vas- és rézműveseket is az Úr házának megerősítésére.
13 Munkálkodának azért a művesek, és az ő kezük által a kijavítás előrehaladt, s az Úrnak házát [előbbi] állapotába helyezék, és megerősíték azt.
14 Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melyből csinálának az Úr háza számára edényeket, az [isteni] tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldozának vala égőáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának, teljes életében.
15 Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharminc esztendős korában hala meg.
16 És eltemeték őt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izraelben mind Istennel s mind az ő házával.
17 Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magukat a király előtt; a király pedig hallgatott reájuk.
18 És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkük miatt lőn [az Úrnak] haragja Júda és Jeruzsálem ellen.
19 És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék őket az Úrhoz, akik bizonyságot tevének ellenük, de nem hallgattak reájuk.
20 Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, aki felálla a nép között, és monda nekik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? – mert az nem használ nektek. Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket.
21 Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék őt a király parancsolatából.
22 És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményről, amellyel annak atyja, Jójada vala ő hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!
23 És már az esztendő elmúltával feljöve ellene Szíria [királyának] serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közül, és minden zsákmányukat küldék Damaszkuszba a királynak;
24 Mert noha kevés emberrel jött vala rájuk a szíriabeli had, mindazáltal az Úr kezükbe adá [Júdának] nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának.
25 És mikor tőle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az ő szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék őt ágyában, és meghala. És eltemeték őt a Dávid városában, de nem temeték őt a királyok sírjába.
26 Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád, az ammonbeli Simeát asszony fia, és Józabád, a moábbeli Simrith fia.
27 Az ő fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, íme meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Uralkodék helyette az ő fia, Amásia.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára