Apcs 22:1 – 22:30

Pál elmondja a zsidóknak megtérése történetét

  1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amellyel most magamat előttetek mentem.
  2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájuk, még inkább nyugalmat tanúsítottak. És monda:
  3 Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
  4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
  5 Miképpen a főpap is bizonyságom nekem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaszkuszba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
  6 Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
  7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
  8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.
  9 Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották.
  10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nekem: Kelj fel és menj el Damaszkuszba; és ott megmondják neked mindazokat, amik elrendelvék neked, hogy véghez vigyed.
  11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaszkuszba.
  12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
  13 Hozzám jöve és mellém állva monda nekem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
  14 Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
  15 Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál.
  16 Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
  17 Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
  18 És látám őt, ki ezt mondá nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
  19 És én mondék: Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala te benned:
  20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték.
  21 És monda nekem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
  22 Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavukat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik neki élni.
  23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
  24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
  25 Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajon szabad-e nektek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
  26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
  27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda neki: Mondd meg nekem, te római vagy-e? Ő pedig monda: Az.
  28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig [benne] is születtem.
  29 Mindjárt eltávozának azért ő tőle, akik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
  30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.