Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.
2 És felelvén egy főember, akinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus]: Íme, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.
3 A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]?
4 Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is ínség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a szíriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.
5 És felkeltek alkonyatkor, hogy a szíriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a szíriabeliek táborának széléhez, íme már nem volt ott senki.
6 Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a szíriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Íme az Izrael királya bérbe fogadta meg ellenünk a hitteusok királyit és az egyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jöjjenek.
7 És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életüket megmenthessék.
8 Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és [abból] [is] hozának és elmenvén, elrejték.
9 És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.
10 És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nekik, mondván: Odamentünk volt a szíriabeliek táborába, és íme már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, amint voltak.
11 Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.
12 És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom nektek, mit csinálnak velünk a szíriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és [csak] azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.
13 Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, amelyek a városban megmaradtak, ötöt, – íme éppen olyanok ezek, mint Izraelnek egész sokasága, amely megmaradt; íme éppen olyanok ezek, mint Izrael egész sokasága, amely elpusztult, – és küldjük ki, hadd lássuk meg.
14 És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a szíriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.
15 És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, íme az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket a szíriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:
16 Kiment a nép, és kirabolta a szíriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.
17 A király pedig azt a főembert, akinek kezére [szokott] támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, amint az Isten embere megmondotta, aki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.
18 Úgy történt, amint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.
19 És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ő azt mondotta rá: Íme te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belőle.
20 És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban és meghalt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Sof 1:1 – 1:18
A folyók ellen gerjedt-e fel az Úr? Vajon a folyókra haragszol-e, vagy a tengerre bőszültél-e fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? Hab 3:1 – 3:19
És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ő, aki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál:
Optimized by Seraphinite Accelerator