Luk 5:1 – 5:39

Péter csodálatos halfogása

  1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala;
  2 És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
  3 És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
  4 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
  5 És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
  6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
  7 Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének.
  8 Látván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert [én] bűnös ember vagyok, Uram!
  9 Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik ő vele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak;
  10 Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
  11 És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt.
  12 És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, íme [vala ott] egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!
  13 [Jézus] pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.
  14 És ő megparancsolá neki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, [úgymond], mutasd meg magad a papnak, és vigyél áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnekik.
  15 A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből.
  16 De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.
  17 És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson.
  18 És íme valami férfiak ágyon egy embert hozának, aki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni.
  19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre.
  20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak neked a te bűneid.
  21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, aki [ily] káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?
  22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nekik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?
  23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak neked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
  24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Neked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!
  25 És [az] rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé amin feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.
  26 És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!
  27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda neki: Kövess engem!
  28 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt.
  29 És Lévi nagy lakomát készíte neki az ő házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ő velük letelepedtek volt.
  30 És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?
  31 És felelvén Jézus, monda nekik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
  32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
  33 Azok pedig mondának neki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?
  34 Ő pedig monda nekik: Avagy művelhetitek-e azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van?
  35 De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.
  36 És monda nekik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.
  37 És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a [bor] kiömöl, és a tömlők [is] elvesznek.
  38 Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.
  39 És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.