Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok teneked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnekem, holott én magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszbeli Eliézer?
3 És monda Ábrám: Íme énnekem nem adtál magot, és íme az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4 És íme szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5 És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda neki: Így lészen a te magod.
6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őneki igazságul.
7 És monda neki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet, örökségedül.
8 És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9 És felele neki: Hozz nekem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerlicét és egy galambfiat.
10 Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasította azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12 És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és íme rémülés és nagy sötétség szálla ő reá.
13 És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annak utána kijőnek nagy gazdagsággal.
15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17 És mikor a nap leméne és sötétség lőn, íme egy füstölgő kemence, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátesz folyóvízig.
19 A keneusokat, kenizeusokat, és a kadmoneusokat.
20 A hitteusokat, perizeusokat, és a refeusokat.
21 Az emoreusokat, kananeusokat, girgazeusokat, és a jebuzeusokat.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Amikor a fenyegetést az Úr elé visszük – Ezékiás imája és Jeruzsálem szabadulása. A 2Királyok 19 Ezékiás király válaszát mutatja be Asszíria fenyegetésére: nem emberi
Ezékiás hite a fenyegetés idején – amikor az Úrban való bizalom próbára kerül. A 2Királyok 18 Ezékiás király uralkodásának kezdetét és hitének próbatételét mutatja be.
Amikor Isten népe nem hallgat az intésre – Izráel bukása és Samária fogsága. A 2Királyok 17 Izráel északi országának bukását mutatja be, amikor Samária Asszíria