4Móz 20:1 – 20:29

Miriám halála. Víz ered a kősziklából

  1 És eljutának Izrael fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
  2 De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
  3 És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
  4 És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
  5 És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
  6 Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arcukra borulának; és megjelenék nekik az Úrnak dicsősége.
  7 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  8 Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nekik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
  9 Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől amint parancsolta vala neki.
  10 És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nekik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e nektek vizet?
  11 És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.
  12 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nekem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izrael fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, amelyet adtam nekik.
  13 Ezek a versengésnek vizei, amelyekért feddőztek Izrael fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennük.

Edom nem bocsátja át a népet

  14 És külde Mózes követeket Kádesből Edom királyához, [kik így szólának]: Ezt mondja a te atyádfia az Izrael: Te tudod mindazt a nyomorúságot, amely mi rajtunk esett:
  15 Hogy a mi atyáink alámentek Egyiptomba, és sok ideig laktunk Egyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az egyiptombeliek, és a mi atyáinkat.
  16 És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Egyiptomból; és íme Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.
  17 Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.
  18 Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened!
  19 És mondának neki Izrael fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet isszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándék[om] csak hogy gyalog mehessek át.
  20 Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne ő ellene Edom sok néppel és nagy erővel.
  21 Mivel nem akará Edom megengedni Izraelnek, hogy általmenjen az ő országán: azért eltére Izrael ő tőle.

Áron halála

  22 Majd elindulának Kádesből, és jutának Izrael fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.
  23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:
  24 Áron az ő népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, amelyet Izrael fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.
  25 Vedd Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére.
  26 És vetkeztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; mert Áron [az ő népéhez] takaríttatik, és meghal ott.
  27 És úgy cselekedék Mózes, amint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.
  28 És Mózes levetkezteté Áront az ő ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ő fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyről.
  29 És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harminc napig Izraelnek egész háza.