És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között,
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. Luke 1:1 – 1:80 Előszó 1 Mivelhogy sokan kezdették
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nőt Timnátban a filiszteusok lányai közül.
2 És mikor [haza]ment, elbeszélte [ezt] atyjának és anyjának, és monda: Egy nőt láttam Timnátban a filiszteusok leányai között, most azért vegyétek őt nekem feleségül.
3 És monda neki az ő atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen filiszteusok közül? És monda Sámson az ő atyjának: Őt vegyed nekem, mert [csak] ő kedves az én szemeim előtt.
4 Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett.
5 És lement Sámson az ő atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szőlőhegyéhez értek, íme [egy] oroszlánkölyök [jött] ordítva elébe.
6 És felindítá őt az Úrnak lelke, és úgy kettészakasztá azt, mint ahogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, amit cselekedett.
7 És mikor leérkezett, beszélt a nővel, aki kedves volt Sámson szemei előtt.
8 Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz.
9 És kiszedte azt markaiba, és amint ment-mendegélt, eszegetett belőle, és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nekik is, és azok is ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán holtteteméből vette ki a mézet.
10 És azután lement az ő atyja [ahhoz] a nőhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak.
11 Mikor pedig meglátták őt a [filiszteusok], harminc társat adtak mellé, hogy legyenek ő vele.
12 És monda nekik Sámson: Hadd vessek előtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nekem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok; adok nektek harminc inget és harminc öltöző ruhát;
13 De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget és harminc öltöző ruhát. Azok pedig mondának neki: Add elő találós mesédet, hadd halljuk.
14 Ő pedig monda nekik:; Az evőből étek jött ki; S az erősből édes jött ki.; De nem tudták a találós mesét megfejteni három egész napon át.
15 Lőn annak okáért heted napon, mondának Sámson feleségének: Vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nekünk a találós mesét, hogy valamiképpen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tűzzel; [vagy] azért hívtatok [ide] minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?
16 És sírt a Sámson felesége őelőtte, és monda: Bizony te gyűlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nekem sem fejtetted meg. Ő pedig monda neki: Íme még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát neked mondanám meg?
17 Az pedig hét napon át sírdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. [Végre] a hetedik napon megmondá neki, mert [folyvást] zaklatta őt. Ő pedig [aztán] megfejté a találós mesét népe fiainak.
18 És mondának neki a város férfiai a hetedik napon, mielőtt még a nap lement volna: Mi édesebb, mint a méz,; És mi erősebb, mint az oroszlán?; Ki monda nekik: Ha nem az én üszőmön szántottatok volna,; Mesém [soha] ki nem találtátok volna.
19 Ekkor felindítá őt az Úrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közülük harminc férfiút, és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltöző ruhákat, akik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az ő atyjának házához.
20 A Sámson felesége pedig férjhez ment az ő egyik társához, akit társaságába vett vala.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. Luke 1:1 – 1:80 Előszó 1 Mivelhogy sokan kezdették
Az pedig monda nekik: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; íme a hely, ahová őt helyezék. Márk 16:1 – 16:20
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada neki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-e Illés, hogy levegye