Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az Úr nevét, eljöve, hogy megkísértgesse őt nehéz kérdésekkel.
2 És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenekről, amelyek szívén voltak.
3 És Salamon megfelelt neki mindenre, semmi sem volt a király előtt elrejtve, amire ne tudott volna neki felelni.
4 És amikor látta Séba királynéasszonya Salamonnak minden bölcsességét, és a házat, amelyet épített vala;
5 És az ő asztalának étkeit, és szolgáinak lakásait, és szolgái udvarlásának módját, és azok öltözeteit, és pohárszékeit, és az ő áldozatát, amellyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott;
6 És monda a királynak: Mind igaz, amit az én földemben hallottam volt a te dolgaid felől és a te bölcsességedről,
7 De én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És íme nekem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcsességgel és jósággal a hírt, amelyet hallottam felőled.
8 Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, akik udvarlanak neked mindenkor, és hallhatják a te bölcsességedet:
9 Legyen az Úr, a te Istened áldott, aki kedvelt téged, hogy az Izrael királyi székébe ültetett, mert szerette az Úr az Izraelt mindörökké, és királlyá tett téged, hogy ítéletet és igazságot szolgáltass.
10 És ada a királynak száz és húsz tálentum aranyat, és igen sok fűszerszámot és drágakövet. Nem hoztak azután ilyen és ennyi sokaságú fűszerszámot, amennyit Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.
11 És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát is hozott Ofirból nagy bőséggel és drágaköveket.
12 És csinála a király az ébenfából oszlopokat az Úr házába és a király házába, és az éneklőknek hegedűket és lantokat; nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig.
13 És Salamon király ada a Séba királynéasszonyának mindent, amit csak kívánt és kért tőle, azokon kívül, amelyeket gazdagságához képest ada Salamon király neki. Annak utána megtére, és méne az ő földébe szolgáival egyetemben.
14 Vala pedig mértéke az aranynak, amely kezéhez jő vala Salamonnak minden esztendőben, hatszáz és hatvanhat tálentum arany.
15 Azonkívül, [ami jő vala] az árus emberektől és a fűszerszámokkal kereskedő kalmároktól, és mind az arábiabeli királyoktól, és annak a földnek tiszttartóitól.
16 És csináltata Salamon király kétszáz pajzst tiszta vert aranyból; mindenik pajzsra hatszáz aranyat adott.
17 És háromszáz kerek pajzst vert aranyból, három font aranyat ada mindenik pajzsra: és azokat a király helyezteté a Libanon erdő házába.
18 És készíte a király elefántcsontból egy nagy királyi széket és beborítá azt finom arannyal.
19 Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje kerekded vala hátul, és karjai valának mindkétfelől az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál.
20 És tizenkét oroszlán álla ott kétfelől a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.
21 És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libanon erdő házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert [annak] semmi becse nem vala Salamon idejében.
22 Mert a király Társis hajója, amely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendőben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat.
23 És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcsességgel a földön való minden királyoknál.
24 És mind az egész föld kívánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az ő bölcsességét, melyet Isten az ő szívébe adott volt.
25 És azok neki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fűszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendőnként.
26 És gyűjte Salamon szekereket és lovagokat, úgy hogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt neki, akiket helyeztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben.
27 És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a cédrust, mint a vad fügefákat, amelyek nagy tömegben vannak a mezőn.
28 És Salamonnak Egyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedői sereggel vették volt a [lovakat] megszabott áron.
29 És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Egyiptomból, és ugyancsak ők szállították [ezeket] a hitteusok királyainak és Szíria királyainak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő