Luke 1:1 – 1:80

Előszó

  1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek,
  2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
  3 Tetszék énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus,
  4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttatál.
  5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
  6 És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
  7 És nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten [immár] idős emberek valának.
  8 Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
  9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
  10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
  11 Neki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
  12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
  13 Monda pedig az angyal neki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül neked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
  14 És lészen teneked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
  15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
  16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
  17 És ez [Ő] előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
  18 És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idős.
  19 És felelvén az angyal, monda neki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem neked.
  20 És íme megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben.
  21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
  22 És kijövén, nem szólhata nekik; eszükbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő [csak] integetett nekik, és néma maradt.
  23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
  24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
  25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
  26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret,
  27 Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
  28 És bemenvén az angyal ő hozzá, monda neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
  29 Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!
  30 És monda neki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
  31 És íme fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
  32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és neki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
  33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
  34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
  35 És felelvén az angyal, monda neki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának.
  36 És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja neki, akit meddőnek hívtak:
  37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
  38 Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nekem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
  39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
  40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
  41 És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
  42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
  43 És honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
  44 Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
  45 És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.
  46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
  47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
  48 Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára; mert íme mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
  49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
  50 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre [vagyon] azokon, akik őt félik.
  51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat.
  52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
  53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
  54 Felvevé Izraelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
  55 (Amiképpen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
  56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
  57 Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szüle fiat.
  58 És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
  59 És lőn nyolcad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
  60 És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
  61 És mondának neki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
  62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
  63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
  64 És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
  65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
  66 És szívükre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
  67 És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
  68 Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
  69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
  70 Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
  71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;
  72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
  73 Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nekünk,
  74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki.
  75 Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
  76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő utait megkészítsed;
  77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatában.
  78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
  79 Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
  80 A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izraelnek.