
A pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja
A pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Jel 2:1 – 2:29 Krisztus levele az efézusi gyülekezethez és
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És mondá nekem: Embernek fia! ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izrael házának.
2 Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.
3 És mondá nekem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a türettel, amelyet adok neked. És megevém azt, és lőn az én számban, mint az édes méz.
4 És mondá nekem: Embernek fia! eredj, menj el az Izrael házához, és szólj az én szavaimmal nekik.
5 Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izrael házához.
6 Nem sok népekhez, akik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédüket; bizony, ha ő hozzájuk küldöttelek volna, ők hallgatnának reád.
7 De az Izrael háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izrael háza kemény homlokú és megátalkodott szívű.
8 Íme keménnyé tettem orcádat, amilyen az ő orcájuk, és keménnyé homlokodat, amilyen az ő homlokuk.
9 Olyanná, mint a gyémánt, amely keményebb a tűzkőnél, tettem a te homlokodat; ne félj tőlük, és meg ne rettenj tekintetüktől, mert pártos ház.
10 És mondá nekem: Embernek fia! minden beszédeimet, amelyeket szólok neked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.
11 És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem.
12 És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsősége az ő helyéről.
13 És amaz állatok szárnyainak zúgását, amelyek egymást érik vala, és mellettük a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.
14 És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala.
15 És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők [is] ott ülvén; és ott ülék hét nap némán ő közöttük.
16 És lőn hét nap múlva az Úr szava hozzám, mondván:
17 Embernek fia! őrállóul adtalak én téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben.
18 Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
19 De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
20 És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét a te kezedből kívánom meg.
21 Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.
22 És lőn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nekem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.
23 Fölkelék azért és kimenék a völgybe és íme ott áll vala az Úrnak dicsősége, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, amelyet a Kébár folyó mellett láttam, és orcámra esém.
24 És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nekem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.
25 És te, oh embernek fia, íme köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;
26 Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttük feddőző férfiú, mert ők pártos ház.
27 Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten; aki hallja, hallja, aki nem akarja, nem hallja, mert ők pártos ház.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Jel 2:1 – 2:29 Krisztus levele az efézusi gyülekezethez és
Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer