Ez 3:1 – 3:27

Isten levelet ad a prófétának, hogy egye meg

  1 És mondá nekem: Embernek fia! ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izrael házának.
  2 Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.
  3 És mondá nekem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a türettel, amelyet adok neked. És megevém azt, és lőn az én számban, mint az édes méz.
  4 És mondá nekem: Embernek fia! eredj, menj el az Izrael házához, és szólj az én szavaimmal nekik.
  5 Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izrael házához.
  6 Nem sok népekhez, akik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédüket; bizony, ha ő hozzájuk küldöttelek volna, ők hallgatnának reád.
  7 De az Izrael háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izrael háza kemény homlokú és megátalkodott szívű.
  8 Íme keménnyé tettem orcádat, amilyen az ő orcájuk, és keménnyé homlokodat, amilyen az ő homlokuk.
  9 Olyanná, mint a gyémánt, amely keményebb a tűzkőnél, tettem a te homlokodat; ne félj tőlük, és meg ne rettenj tekintetüktől, mert pártos ház.
  10 És mondá nekem: Embernek fia! minden beszédeimet, amelyeket szólok neked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.
  11 És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem.
  12 És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsősége az ő helyéről.
  13 És amaz állatok szárnyainak zúgását, amelyek egymást érik vala, és mellettük a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.
  14 És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala.
  15 És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők [is] ott ülvén; és ott ülék hét nap némán ő közöttük.
  16 És lőn hét nap múlva az Úr szava hozzám, mondván:
  17 Embernek fia! őrállóul adtalak én téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben.
  18 Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
  19 De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
  20 És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét a te kezedből kívánom meg.
  21 Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.
  22 És lőn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nekem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.
  23 Fölkelék azért és kimenék a völgybe és íme ott áll vala az Úrnak dicsősége, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, amelyet a Kébár folyó mellett láttam, és orcámra esém.
  24 És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nekem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.
  25 És te, oh embernek fia, íme köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;
  26 Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttük feddőző férfiú, mert ők pártos ház.
  27 Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten; aki hallja, hallja, aki nem akarja, nem hallja, mert ők pártos ház.