Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván:
2 Ez a hónap legyen nektek a hónapok elseje; első legyen ez nektek az esztendő hónapjai között.
3 Szóljatok Izrael egész gyülekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5 A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek.
6 És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izrael községének egész gyülekezete estennen.
7 És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10 És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12 Mert általmégyek Egyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13 És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét.
14 És legyen ez a nap nektek emlékezetül, és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izraelből.
16 Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak ami eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér ünnepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Egyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18 Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost eszik, az a lélek kiirtatik Izrael gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21 Előhívá tehát Mózes Izrael minden véneit és monda nekik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, amely az edényben van; ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ad nektek, amint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják nektek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izrael fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor megverte az egyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28 És menének és úgy cselekedének az Izrael fiai, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29 Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomnak földén, a fáraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székében ül vala, a tömlöcbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30 És fölkele a fáraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Egyiptom, és lőn nagy jajgatás Egyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül, mind ti, mind Izrael fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint mondátok.
32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, amint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33 És az egyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34 És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35 Az Izrael fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az egyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az egyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az egyiptombelieket.
37 És elindulának Izrael fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38 Sok elegy nép is méne fel velük; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39 És sütének a tésztából, melyet Egyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Egyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének maguknak.
40 Az Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő vala.
41 És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről.
42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izrael minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körülmetélted.
45 A zsellér és a béres ne egyék abból.
46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vigyél a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47 Izrael egész gyülekezete készítse azt.
48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból.
49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.
50 És Izrael fiai mindnyájan megcselekedék; amint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izrael fiait Egyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a
Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők