Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Megvénhedék pedig Dávid és mikor igen koros volna: királlyá tevé az ő fiát, Salamont Izrael felett.
2 És összegyűjté Izrael összes fejedelmeit, a papokat és a lévitákat is.
3 És megszámláltatának a léviták, harminc esztendőstől fogva, és akik annál idősebbek valának; és azok száma fejenként, férfianként harmincnyolcezer volt.
4 Ezek közül huszonnégyezren az Úr háza teendőinek gondviselői [valának], és hatezren tiszttartók és bírák.
5 Négyezren ajtónállók; négyezren pedig dicsérik vala az Urat [minden zengő] szerszámokkal, melyeket [Dávid] készíttetett a dicséretre.
6 És Dávid őket csoportokba osztá a Lévi fiai szerint: gersonitákra, kéhátitákra és méráritákra.
7 A gersoniták közül valók valának Lahdán és Simhi.
8 Lahdán fiai: Jéhiel a fő, Zétám és Joel hárman.
9 És a Simhi fiai: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei.
10 Simhi fiai: Jahát, Zina, Jéus és Béria; ezek négyen voltak Simhi fiai.
11 Jahát volt a fő, Zina második: de Jéus és Béria, mivel nem sok fiakat nemzének, az ő családjukban csak egy ágnak vétettek.
12 Kéhát fiai: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel, négyen.
13 Amrám fiai: Áron és Mózes, Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, ő és az ő fiai mindörökké, hogy jó illatot tennének az Úr előtt, és szolgálnának neki, s az ő nevében [a népet] megáldanák mindörökké.
14 Mózesnek, az Isten emberének fiai pedig számláltatának a Lévi nemzetségei közé.
15 Mózes fiai: Gerson és Eliézer.
16 Gerson fiai: Sébuel a fő.
17 Eliézer fiai voltak: Rehábia a fő. Eliézernek nem volt több fia; de a Rehábia fiai igen megsokasodtak vala.
18 Ishár fiai: Selómit, aki fő vala.
19 Hebron fiai: Jéria a fő, Amárja második, Jaháziel harmadik és Jékámám negyedik.
20 Uzziel fiai: Mika a fő, és Isija második.
21 Mérári fiai: Mákhli és Músi; Mákhli fiai: Eleázár és Kis.
22 Meghala pedig Eleázár és nem voltak neki fiai, hanem leányai, akiket a saját atyjukfiai, a Kis fiai vettek el.
23 Músi fiai: Mákhli, Eder és Jeremót, hárman.
24 Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfők, az ő megszámláltatásuk szerint, neveik száma szerint fejenként, akik az Úr házában szolgáltak, húsz éves korban és azon felül.
25 Mert ezt mondotta vala Dávid: Az Úr, az Izrael Istene nyugodalmat adott az ő népének, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké;
26 Azért a lévitáknak sem kell többé hordozni az [Isten] hajlékát, s mindazokat az eszközöket, [amelyek] az ő szolgálatához valók.
27 Annak okáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húsz éves korban és azon felül.
28 Mert az ő helyük az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent [edények] tisztítása és az Isten házának szolgálata által.
29 És hogy [gondot viseljenek] a szent kenyerekre, az ételáldozathoz való lisztlángra, a kovász nélkül való lepényekre, a serpenyőben főttre és pirítottra, minden mértékre és mérőre.
30 És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dicséretére, úgy reggel, mint este;
31 És hogy áldozzanak az Úrnak minden égőáldozattal, minden szombaton, a hónapok első napjain és a szokott ünnepeken bizonyos szám szerint, amint szükség vala, szüntelen az Úr előtt;
32 És hogy szorgalmasan őrizzék a gyülekezet sátorát, őrizzék a szenthelyet, és hogy vigyázzanak az ő atyjukfiainak, az Áron fiainak szolgálatánál az Úr házában.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal
Isten hívja Sámuelt éjjel: amikor az ÚR szava ritka, a hűség prófétát formál. Az 1Sámuel 3-ban azt látjuk, hogy amikor „ritka volt az ÚR beszéde”,
Anna hálaéneke, Sámuel szolgálata és Éli házának ítélete: Isten a szívet méri. Az 1Sámuel 2-ben Anna hálaéneke feltárja Isten szentségét és szuverén igazságát: Ő az,