Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem
Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi.
1 Ezért [vagyok] én, Pál, a Krisztusnak foglya ti értetek, a pogányokért;
2 Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nekem adott a ti érdeketekben;
3 Hogy [tudniillik] kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az előbb megírám röviden,
4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől;
5 Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:
6 Hogy [tudniillik] a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által.
7 Amelynek szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, mely adatott nekem az Ő hatalmának munkája szerint.
8 Nekem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát;
9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;
10 Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége,
11 Amaz örök eleve-elvégezés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:
12 Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk [Istenhez] az Őbenne való hit által.
13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek el az én ti értetek való nyomorúságaim miatt, amelyek nektek dicsőségetekre vannak.
14 Ez okáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
15 Akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,
16 Hogy adja meg nektek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben;
17 Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
18 A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának],
19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy [ekképpen] beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
20 Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
21 Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet neked, Mózesnek is egyet, és