Luk 10:1 – 10:42

A hetven tanítvány kiküldetése és visszajövetele

  1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala.
  2 Monda azért nekik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
  3 Menjetek el: Íme én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
  4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
  5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
  6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
  7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról – házra.
  8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak:
  9 És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
  10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok:
  11 Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
  12 Mondom pedig nektek, hogy a szodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
  13 Jaj neked Korazin! Jaj neked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sidonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
  14 Hanem Tírusnak és Sidonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem nektek.
  15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
  16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.
  17 Visszatére pedig a hetven [tanítvány] örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!
  18 Ő pedig monda nekik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
  19 Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat nektek.
  20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek nektek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
  21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
  22 Mindent nekem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.
  23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok.
  24 Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.
  25 És íme egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
  26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
  27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
  28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
  29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
  30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
  31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.
  32 Hasonlóképpen egy lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.
  33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
  34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki.
  35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda neki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom neked.
  36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók [kezébe] esett?
  37 Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért neki Jézus: Eredj el, és te [is] akképpen cselekedjél.
  38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
  39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
  40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-e arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem.
  41 Felelvén pedig, monda neki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
  42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.