Luk 2:1 – 2:52

Krisztus születése

  1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
  2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
  3 Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak, ki-ki a maga városába.
  4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
  5 Hogy beírattasék Máriával, aki neki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
  6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
  7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nekik helyük a vendégfogadó háznál.
  8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett.
  9 És íme az Úrnak angyala hozzájuk jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
  10 És monda az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
  11 Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
  12 Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
  13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala:
  14 Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
  15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nekünk.
  16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
  17 És ezt látván, elhirdeték, ami nekik a gyermek felől mondatott vala.
  18 És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának azokon, amiket a pásztorok nekik mondottak.
  19 Mária pedig mind ez igéket megtartja, és szívében forgatja vala.
  20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak, amint nekik megmondatott.
  21 És mikor betölt a nyolc nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, amint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
  22 Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
  23 (Amint megíratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
  24 És hogy áldozatot adjanak, aszerint amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.
  25 És íme vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, aki várta az Izrael vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
  26 És kijelentetett neki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
  27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érte a törvény szokása szerint cselekedjenek,
  28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
  29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
  30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
  31 Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
  32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére.
  33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, amiket ő felőle mondottak.
  34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Íme ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izraelben; és jegyül, akinek [sokan] ellene mondanak;
  35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
  36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
  37 És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala), aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
  38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták.
  39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
  40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
  41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
  42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
  43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
  44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
  45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
  46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, amint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
  47 És mindnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
  48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda neki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Íme atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
  49 Ő pedig monda nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?
  50 De ők nem érték e beszédet, amit őnekik szóla.
  51 És aláméne velük, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nekik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
  52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.