Luk 13:1 – 13:35

Jézus megtérésre intő beszéde a galileaiak megöletéséről

  1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik neki hírt mondának a galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
  2 És felelvén Jézus, monda nekik: Gondoljátok-e, hogy ezek a galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
  3 Nem, mondom nektek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek.
  4 Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél?
  5 Nem, mondom nektek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
  6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
  7 És monda a vincellérnek: Íme három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
  8 Az pedig felelvén, monda neki: Uram, hagyj békét neki még ez esztendőben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom:
  9 És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
  10 Tanít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában.
  11 És íme vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolc esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
  12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda neki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!
  13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
  14 Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
  15 Felele azért neki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap] on nem oldja-e el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?
  16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombatnapon?
  17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magukat neki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, amelyek ő általa lettek.
  18 Monda pedig [Jézus]: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
  19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
  20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
  21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
  22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
  23 Monda pedig neki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nekik:
  24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom nektek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
  25 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nekünk; és ő felelvén, ezt mondja nektek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
  26 Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál;
  27 De ezt mondja: Mondom nektek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
  28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
  29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
  30 És íme vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
  31 Ugyanazon napon jövének [ő] hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván neki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
  32 És monda nekik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Íme ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
  33 Hanem nekem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
  34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
  35 Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok; és bizony mondom nektek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő [az] [idő], mikor [ezt] mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!