Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És meghala Jósafát az ő atyáival egyetemben, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az ő fia, Jórám.
2 És az ő testvérei, a Jósafát fiai [ezek valának]: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izrael királyának fiai voltak.
3 És adott nekik az ő atyjuk sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, júdabeli megerősített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel ő vala elsőszülötte.
4 Kezde azért Jórám az ő atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerősödött, az ő testvéreit mind megölé fegyverrel; sőt Izrael fejedelmei közül is [némelyeket].
5 Harminckét esztendős korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolc esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
6 És jára az Izrael királyainak útján, amint cselekszik vala az Akháb háznépe; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségül; és az Úr szemei előtt gonosz dolgot cselekedék.
7 Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, amelyet Dáviddal kötött, és mivel ígéretet tett vala, hogy szövétneket ad neki és az ő fiainak minden időben.
8 Az ő idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának maguknak.
9 Elméne ugyan Jórám az ő vezéreivel és a szekerek mind ő vele, és felkelvén éjjel, megveré az edomitákat, akik őt körülvették vala, és szekereiknek fejedelmeit;
10 Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az ő keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét.
11 Ő is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt művelé, hogy a jeruzsálembeliek paráználkodának, sőt Júdát is felbiztatá [erre].
12 Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján;
13 Hanem járál az Izrael királyainak útján, és azt műveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, amint az Akháb háza is paráználkodik; annak felette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, akik jobbak voltak nálad:
14 Íme az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.
15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba [esel], mindaddig, míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt.
16 Felindítá azért az Úr Jórám ellen a filiszteusok és az arábiabeliek elméjét, akik a szerecsenekkel határosok valának.
17 És feljövének Júda ellen és megtámadván őt, zsákmányul vivék mindazt a vagyont, ami a király házában található volt, sőt fiait és feleségeit is, és nem maradt neki más fia, csak Joákház, a legkisebbik.
18 És mindezek után megveré őt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala.
19 És [ez] így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midőn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete neki [drága illatú fűszereket], mint az ő atyáinak égettek vala.
20 Harminckét [esztendős] vala, mikor uralkodni kezde, és nyolc esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimúlt, eltemeték őt a Dávid városában; de nem a királyok sírjába.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ez a szombati egészen égőáldozat szombatonként, a szüntelen való egészen égőáldozaton és annak italáldozatán kívül. 4Móz 28:1 – 28:31 A mindennapi áldozat törvénye 1 És
Igazat szólnak a Célofhád leányai: Adj nekik örökségi birtokot az ő atyjuknak atyjafiai között, és szállítsd rájuk az ő atyjuknak örökségét. 4Móz 27:1 – 27:23
Mert Hesbon Szíhonnak az emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig. 4Móz 21:1