Márk 11:1 – 11:33

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

  1 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül,
  2 És monda nekik: Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van; és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, amelyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.
  3 És ha valaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.
  4 Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.
  5 Az ott állók közül pedig némelyek mondának nekik: Mit műveltek, hogy eloldjátok a vemhet?
  6 Ők pedig felelének nekik, úgy, amint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.
  7 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.
  8 Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.
  9 Akik pedig előtte menének, és akik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!
  10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
  11 És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel.
  12 És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
  13 És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
  14 Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.
  15 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárusok székeit pedig felforgatá;
  16 És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
  17 És tanít vala, mondván nekik: Nincsen-e megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
  18 És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán.
  19 És mikor beestveledék, kiméne a városból.
  20 Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott.
  21 És Péter visszaemlékezvén, monda neki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott.
  22 És Jézus felelvén, monda nekik: Legyen hitetek Istenben.
  23 Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott.
  24 Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek.
  25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket.
  26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
  27 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek vala a főpapok és az írástudók és a vének.
  28 És mondának neki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta neked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
  29 Jézus pedig felelvén, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nekem, akkor megmondom nektek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:
  30 A János keresztsége mennyből vala-e, vagy emberektől? feleljetek nekem.
  31 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki?
  32 Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, – félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
  33 Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nekik: Én sem mondom meg nektek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.