Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:
2 Íme a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és amikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
3 Monda pedig neki Dávid: Honnét jössz? Felele neki: Az Izrael táborából szaladék el.
4 Monda neki Dávid: Mondd meg kérlek nekem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harcból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalának.
5 Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki neki [ezt] elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
6 Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és íme Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és íme a szekerek és lovagok utolérék őtet.
7 Hátratekintvén pedig [Saul], megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol [vagyok] én.
8 Monda pedig nekem: Ki [vagy] te? Felelék neki: amálekita vagyok.
9 Akkor monda nekem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
10 Annak okáért [én] mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején [vala], és az aranyperecet, mely az ő karján [volt], és azokat [íme] ide hoztam az én uramnak.
11 Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, akik ő vele [valának].
12 És nagy zokogással sírának, és böjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izraelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
13 És monda Dávid az ifjúnak, aki [ezt] elbeszélé neki: Honnét [való] [vagy] te? Felele: Egy jövevény amálekita férfi fia vagyok.
14 Ismét monda neki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
15 És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jöjj elő és öld meg őt. Ki általüté azt, és meghala.
16 És monda neki Dávid: A te véred [legyen] a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
17 És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,
18 És monda ([íjdal ez], hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
19 Izrael! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
20 Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utcáin, hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
21 Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne [szálljon,] és mezőtök [ne teremjen semmi] áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős [vitézek] pajzsa, Saulnak pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
22 A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
23 Sault és Jonathánt, akik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
24 Izrael leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és arannyal ékesíté fel ruhátokat.
25 Oh, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jonathán halmaidon esett el!
26 Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nekem nagyon, hozzám való szereteted csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
27 Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És a királyi szék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyi szék közepette és a királyi szék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek
A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét
A pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Jel 2:1 – 2:29 Krisztus levele az efézusi gyülekezethez és